Valaki édesen szuszogott mellettem.Az orrát elhagyó forró levegő épp az én nyakamra esett,ami miatt kicsit megborzongtam.Szemeimet lassan nyitottam ki,és rájöttem,hogy még csak reggel hét óra van.Mivel nem tudtam visszaaludni,ezért kiszabadítottam magam Austin szorító karjai közül, majd a fürdőt vettem célba.A zuhanyzás most nagyon gyorsan ment. A szobámba érve azt kellett felfedeznem, hogy egyeseknek nem nagyon hiányzom. Ez abból állt, hogy Austin az egész ágyat elfoglalva aludt tovább. Igazából ez nem is zavart. Legalább ő tud aludni. Szekrényemben kotorásztam, míg végül megtaláltam a számomra megfelelő összeállítást ezen a meleg nyári napon. Mikor már mindennel végeztem, a még mindig alvó Austint vettem célba. Apró puszikat hintettem a nyakára,amitől nyöszörögni kezdett, majd nemsokára kinyitotta a szemét.Mosolyra húzódott a szája,majd magához ölelt.
-Mit csináljunk ma?-kérdeztem őt, mire gondolkodni kezdett, majd megcsillant a szeme.
-Tudom! Ma elmegyünk hozzánk.- az addigi mosolyomat leváltotta a tágra nyílt szem, és a résnyire tátott szám. Ettől mindig is féltem,és azt hiszem, hogy ez az a nap amikor is szembe kell hogy néznem a félelmemmel.
-D-de...Pont ma?-jobb kifogás nem jutott eszembe,de talán ez is megteszi.
-Igen.Pont ma.-Hát azt hiszem, hogy most tényleg eljön ez a pillanat. Félreértés ne essék imádtam a családját, és rengeteget mesélt már róluk, de az ilyen találkozóktól mindig félek.*Austin szemszöge*
Nagyon aranyos volt,ahogy próbált kibújni ez alól, de úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy otthon is bemutassam Hollyt, hogy otthon is tudják, hogy milyen csodás lány. Bár édesanyám nem nagyon kedvelte az eddigi barátnőimet, és szerintem Hollyval is ilyen lesz az elején,de azért kedveli őt. A tesóm úgy van vele, hogy majd megismeri.
-Mivel menjünk?-kérdeztem, majd felé néztem.
-Mennyire hosszú az út?-kérdezte, miközben épp pakolászott kicsit,mivel úgy egyeztünk, hogy maradunk egész hétvégére.
-Hát olyan másfél óra.
-Akkor menjünk autóval.-kiáltotta válaszát a konyhából, mivel anyukája készített nekünk reggelit.
-Jó reggelt fiatalok-mondta Ellie,aki épp a konyhában tevékenykedett.
-Jó reggelt- mondtuk szinte egyszerre Niallal,aki szinte ugyanakkor ért le mint én.
-Fiúk lányok reggeli tálalva- hallottam Holly édesen csilingelő hangját, és az ebédlő felé vettem az irányt.A reggeli nagyon jól esett,Ellie nagyon jól tud főzni.Épp végeztünk a reggelivel, mikor Jhon szólt oda nekünk.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.-feleltünk ismét kórusban Niallal.Hollynak nagyon kedves családja van,és van még valamilye,ami nekem nem volt.Na de hagyjuk,nem akarok ebben elmerülni, mert csak rossz kedvem lessz,de attól még őrülten hiányzik az életemből.
-Kész vagyok!- kiáltott le az emeletről csilingelő hanggal. Elbúcsúztunk az otthoniaktól,majd autóba ültünk, és elindultunk. Hollyn nagyon látszott, hogy izgatott, és hogy fél is egy kicsit.
-Nyugi kicsim.Nem lesz semmi baj-próbáltam nyugtatni,ami látszólag hatott kicsit.
-De mi lesz, ha mégsem felelek meg édesanyád elvárásainak?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.
-Nyugi,neki csak annyi elvárása van,hogy szeress engem,a többi lényegtelen.-Mondtam nyugtatóan,ami azt hiszem sikerült,mivel kicsiit elengedte magát. Szabadon lévő kezemet combjára helyeztem,majd összekulcsoltam az ő kezével. Gyönyörűen mosolygott rám, és ismét láthattam aranyos gödröcskéit,amiket annyira imádok. Az út további részében csak a zene szólt,majd megérkeztünk.Holly ismét izgatott lett. Kipakoltuk a csomagokat,majd az ajtó felé vettük az irányt.Becsöngettem,majd nemsokára lépteket hallottam, és kinyílt az ajtó.Édesanyám mosolygós arcát véltem felfedezni,aki hatalmas öleléssel fogadott minket. Ahogy láttam ez kicsit megnyugtatta Hollyt. Bennebb mentünk, majd Bessie jött felénk.
-Helló öcsi-mondta nekem, majd összeborzolta a hajam.
-Szia-mondtam egyszerűen,majd Holly felé fordult.
-Szia. Bessie Noltman.-nyújtotta Holly felé kezét,aki azonnal fogadta,majd ő is bemutatkozott.
-Holly Michel.-Elengedték egymás kezét,majd gyerek hangot hallottam.
-Austin!- mondta kitörő örömmel,majd megölelt.Én azonnal felemeltem.
-Szia. Hogy megnőttél lassan már nem is bírlak el- mondtam félig nevetve,mivel nagyon könnyű volt.
-Ő az a lány, akiről meséltél?-próbálta súgni,de nem jött össze a picurnak,mivel Holly is nagyon jól hallotta,amitől kicsit el is pirult.Letettem a földre,majd végignéztem,ahogy odasétál Hollyhoz.
-Szia Agnes vagyok.-mondta,majd apró kezét Holly felé nyújtotta.
-Én pedig Holly vagyok.
-De szép neved van.-mondta ismét,majd láttam,ahogy Holly megint vörös árnyalatot vesz fel.
-Köszönöm.A tied is nagyon szép.
-Gyertek üljetek le,kész az ebéd-hallottam anyám hangját,majd bennebb mentünk.Ebéd közben rengeteget beszélgettünk, és közben megjött Louis sógorom is. Holly nagyon jól érezte magát,és látszólag nagyon tetszett a családomnak is.Este felé járt,amikor is anyu jött, hogy megmutatná a szobát.
-Austin szobáját készítettem elő,remélem megfelel.-mondta, majd benyitott a szobámba.Semmi sem változott mióta elmentem itthonról.-Én hagylak is titeket,mivel nagyon álmos vagyok.Jó éjt.-mondta, majd mindketten kaptunk egy jóéjtpuszit,és ezzel ki is sétált az ajtón.Hollyval kipakoltuk a dolgainkat,majd zuhany után lefeküdtünk aludni. De valami nem hagyott nyugodni. Mintha vártam volna valamit,ami még nem jött el, de érzem,hogy hamarosan bekövetkezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése