Reggel mondhatni hamar felébredtem, és éreztem valami forcsát.Boldog voltam.Eszembe jutott a tegnap este, és Austin,majd gondolataim másfele terelődtek, és e miatt a gondolat miatt kicsitt csüggedtem is.Vajon komolyan gondolta ezt az egészet? Kicsit kócosan keltem ki a biztonságot nyújtó ágyamból, és lesétáltam a konyhába.Senki nincs itthon.Furcsa.Kinyitottam a hűtőt, és kivettem onnan egy kis Colát, majd leültem a nappaliba, és TV-t néztem.Igazából csak váltogattam, mert semmihez sem volt kedvem. Lassan déli 12 óra, és még semmit nem csináltam,és ami még furcsább, senki nem keresett. Már nagyon untam mindent, gondoltam elmegyek motorozni.Felmentem átöltözni,és amint kész lettem csengetett valaki.Lerohantam a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót, de nem hittem a szememnek.Egy hatalmas csokor rózsa pihent. Fogalmam sem volt,hogy kitől jött,és hogy kinek. Az is lehet, hogy Becca kapta a pasijától. Felvettem,és beleszagoltam.Mámórító illata betöltötte a szaglószervem, majd észrevettem a kis cetlit a szélén.Bevittem, majd izgatottan nyitottam ki a kis üzenetet,amiben ez állt:
"Hollynak. Tudom hogy most még semmit nem értessz,de kérlek ma este 7-re legyél kész,és én majd mindent elmagyarázok (vacsora)"
Kikerekedett szemekkel néztem a kis cetlit.Majd egy hatalmas mosoly kíséretében felmentem a szobámba, és készülődni kezdtem.Az idő most valamiért nagyon gyorsan telt,és egyre csak azon pörgött az agyam,hogy mit mondjak neki. Gondolkodás közben nyitottam ki a szekrényem ajtaját,amiben a tömérdek ruha éppen hogy fért.Válogatni kezdtem, és most valahogy sokkal később találtam meg a megfelelő ruhát, mint máskor.Végül megtaláltam a tökéletes összeálÍtást.Egy gyönyörű bézs szinű ruha.Azonnal magamra kaptam, majd a cipők között turkáltam, mig megtaláltam a hozzá legjobban illő fekete cipőt.Pár kiegészítő, és egy kis alap smink, mivel utálok sminkelni.Majd elrendeztem a hajam, és kész is voltam.
Izgatottan néztem az órámra, ami 6:58-at mutatott. Leültem az ágyamra,és a ruhám szélével szórakoztam,mikor a telefonom hangos riasztásba kezdett. Üzenetem jött."Itt vagyok. Várlak. Üdv. A szőke herceg."Mosolyogva olvastam a sorokat,majd lefele vettem az irányt.Furcsa volt, hogy egész nap nem láttam senkit, de hát igazából ez nálunk megszokott dolog. Kimentem az ajtón, majd magam mögött bezárva azt indulta az utca felé,ahol egy autó állt.Austin a motorháztetőn ülve a telefonját forgatva bámulta az utat, de cipőm kopogását hallva izgatottan tekintett felém, és eleresztett egy gyönyörű mosolyt, majd felállt.
*Austin szemszöge*
Megláttam őt.Olyan tökéletes volt.Ahogy felém jött,mosolyra húzódott a szám, és én is elindultam felé.Igazából kicsit még féltem tőle.Féltem, hogy nem gondolta komolyan a tegnap esti dolgokat. Odaértem hozzá.Megállt előttem, és mosolygott. Imádom mikor mosolyog mert olyankor jól láthatóak azok a nagyon aranyos gödröcskéi.
-Gyönyörű vagy.-mondtam, majd kezeimet a dereka köré fontam.Láttam ahogyan mosolyogva lehajtja a fejét,és ahogyan elpirul.Kezemmel az álla alá nyultam, majd óvatosan felemeltem azt,majd meláttam a másik dolgot, amibe őrülten beleszerettem.A szemeit.Olyan gyönyörűek,közelebb hajoltam hozzá, mert már nem bírtam tovább,és ajkaimat az övére helyeztem.Nem tiltakozott, hanem visszacsókolt.Ez megnyugtatott,mert ha nem gondolta volna komolyan a tegnap estét,akkor most nem tette volna ezt.Mosolyogva válltam el mézédes ajkaitól,majd gyönyörködtem benne még egy kicsit.
-Akkor hölgyem mehetünk?- kérdeztem tőle.
-Persze-kuncogta el válaszát,majd kinyitottam neki az ajtót, hogy be tudjon ülni.Bár ez szerintem neki is ment volna, de megmaradok uriembernek.A vendéglő, ahová mentünk nem volt messze.Nem túl előkelő hely, de erre az alkalomra szerintem pontosan megfelelt.Vacsora közben sem beszéltünk sokat,és már igazán szerettem volna hallani a gyönyörű hangát, ezért kezdeményeztem.
-Mesélj valamit magadról.A családodról.
-Hát ha ezt szeretnéd-mondta,majd kis gondolkodás után folyatatta.- Miamiban születtem, de a születésem után a szüleim ide költöztek,mivel apa talált itt egy sokkal jobb munkahelyet,így kerültem Atlantába.Édesapámé a helyi autószalon. Édesanyámé pedig a helyi rendelő, mivel doktornő. Képzeld csak milyen életem lehetett. Édesapám mindíg magával hurcolt mikor motorozott,édesanyám pedig folyton arról beszélt, hogy majd ő kell hogy ellásson, ha valami bajunk esik.Aztán van egy testvérem Rebecca.Nagyon jófej lány.Mellette igazán nem lehet unatkozni.Eleanort már bizonyára ismered.Ovi óta ismerem Elt.Egészen a gimiig volt még egy haverunk. Blake,de ők elköltöztek New York-ba, mivel az édesanyja ott dolgozott. A suliban nem vagyok túl népszerű. Álljtólag jó a hangom, bár szerintem nem annyira.Nagyjából ennyi.-mondta mosolyogva-szóval te jössz.
-Rendben. Szóval.Én itt születtem.Édesanyám a helyi supermarketban dolgozik,édesapám 10 éves koromban halt meg.-ennél a résznél láttam, ahogyan az addig halványan mosolygó arca komolyabb alakot vesz fel.De nem akartam, hogy sajnáljon.-Van egy testvérem,Bessie-nek hívják,hat évvel idősebb,mint én.Eléggé zőrös gyerek voltam.Kissebb koromban folyton elszöktem otthonról játszani a szomszéd gyerekekkel,mivel a nővéremmel nem tudtam játszani.Majd az idő múlásával megérett az eszem.Hát igazából ennyi az én nagy történetem.-ismét a mosolyát figyeltem, majd erőt vettem magamon,és megkérdeztem.-Öhm... Holly. T-te komolyan gondoltad a tegnap esti dolgot?-elhalgattam, majd vártam a lány válaszát,aki csak mosolygott.Semmit sem mondott,csak megcsókolt.Most már biztos, hogy komolyan gondolta.A szívem őrült tempót vett fel,és az egész testem átjárta valami.Valamilyen új,és leírhatatlan érzés,amit eddig még soha nem éreztem.Ez talán a szerelem?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése