9 Rész.-

Sziasztok.Meghoztam a részt :) :) Jó olvasást :)

A nap fénye élesen sütött be az ablakon, és ezzel arra késztetett, hogy kinyissam a szemem,ami azt hiszem, hogy rossz ötlet volt, mert az erős fény majdnem  megvakított. Austin még mindíg aludt mellettem, de nyöszörgésemre ő is felébredt.
-Jó reggelt hercegnőm!-mondta reggeli dörmögős hangján, majd rámmászott, és megcsókolt.

-Neked is jó reggelt-mondtam - mit csinálunk ma?
-Hát nem is tudom.-majd gondolkodni kezdett.-Fogalmam sincs.-mondta kicsit kedvtelenül,majd visszafeküdt, és megölelt.Eszembe jutott valami, amiiben biztos benne lenne, és nagyon jól szórakoznánk.
-Mi lenne, ha együtt főznénk valamit.-Láttam, ahogy megcsillan a szeme.Ez nála mindíg azt jelenti, hogy "Kitűnő ötlet".
-Oké!-ordította a fülebe,majd felkapott,és ismét megcsókolt.Mivel csak főzünk, ezért egy pólót vettem magamra, és egy sima cicanadrágot,majd felhuztam a papucsom, hajam lazán összefogtam és kész is voltam.Austin csak egy sima melegítőt vett magára.Közben eldöntöttük, hogy palacsintát sütünk.A konyhában Anne már a reggeli kávéját főzte.Mosolyogva üdvözölt minket.
-Jó reggelt fiatalok.
-Jó reggelt- köszöntünk szinte egyszerre, amin kicsit kuncogtam is.-Anya palacsintát szeretnénk sütni,van minden itthon?-kérdezte Austin. Anne  elgondolkozott kicsit, majd válaszolt is fia kérdésére.
-Nincs.De elmegyek vásárolni.-ajánlotta fel,de mivel mi akarunk sütni,ezért ne ő menjen.
-Ne,majd mi Austinnal elmegyünk bevásárolni.
-Hát legyen-mondta Anne-de előbb mit kértek?
-Én kakaót-nyújtotta fel kezét,majd hatalmas vigyorral nézett rám.
-Én csak egy teát-mondtam.Pár perc múlva már a kezemben tartottam a gőzölgő italt,majd óvatosan kortyoltam bele.Nagyon jól esett,mivel nem kávézom,mindíg teát iszom reggel.Miután mindkettem megittuk az italunk,és elkértük Annetől a bevásárlólistát,elindultunk.Már reggel óta mindkettőnknek nagyon jó kedve van, így szintze biztos, hogy őrültségeket fogunk csinálni.A supermarket előtt álltunk, és azon röhögtünk, ahogy Astin parkolt, mivel brutális volt.Mikor kinevettük magunkat elindultunk befelé.A sorok között sétálva Austinból csak úgy dőlt a hülyeség,és már fájt a hasam a sok nevetéstől,főleg akkor,amikor is Austin elütött egy idős nőt a bevásárlókocsival.Majdnem bepisiltem a röhögéstől.Mikor végre végeztünk, és fizettünk, hazaindultunk.A házban már nem volt senki, így csak ketten voltunk.Előkészítettünk mindent, majd miután lepucoltam Austint a liszttől, már sütötük is.Sokáig tartott, mivel Austin folyton kérdezgetett, és mint egy

ötéves kisfiú,ellopta a kész palacsintákat.Szóval nagy nehézségek árán, de kész lett.Miután már mindketten jóllaktunk, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet.Mivel nem tudtuk, hogy mit nézünk,ezért megkértük Annet,hogy válasszon egyet.
-Legyen mondjuk ez.-mutatott rá az egyik DVD-re a sok közül.
A texasi láncfűrészes: Az örökség.-hát az biztos, hogy nem lesz nyugodt az éjjelem.
-Oké.-mondta mosolyogva,és sejtelmesen Austin,majd felhurcolt a szobájába,és berakta a filmet.Konkrétan végig az ő kezét szorítottam,és alig vártam,hogy vége legyen ennek az átkozott filmnek.Késő délután volt,és mi ismét nem tudtuk, hogy mit csináljunk,de Autin hirtelen felcsillant szeméből ítélve már van is egy remek ötlete.
-Kicsim.Mutatok neked egy nagyon szép helyet,amit kiskoromban mindíg imádtam.Gyorsan öltözz fel.-Mondta,majd felhessegtetett a szobába.Fogalmam sem volt,hogy mit akar,de vele minden egyes perc tökéletes.

*Autin szemszöge*

Ahogy Holly felment a szobámba,anya odahívott beszélgetni.
-Nagyon aranyos lány-mondta,majd mosolyogva nézett engem.
-Szerintem is.-kis csend lett,amit anya hamar megtört.
-Látszik rajta,hogy odavan érted.
-Akárcsak én érte.
-Jól választottál.-mondta,majd megölelt.
-Szerinted apának is ez lenne a vélemyénye?-kérdeztem,miközben még szorosabban öleltem őt.
-Biztosan.-mondta,majd nagyot sóhajtva engetett el engem.Nagyon hiányzik.Annyira szeretném,ha most ő is itt lenne,és támogatna.Annyira jó lenne,de is minden olyan nehéz,és olyan más...

8 Rész.-

Kedves olvasóim meghoztam a részt.Szeretném felhívni a figyelmet arra,hogy a történetben most következik egy kis időbeli előugrás,ami 2 hónap. Remélem tetszeni fog :) jó olvasást :)kommentelni még mindíg lehet :)

Valaki édesen szuszogott mellettem.Az orrát elhagyó forró levegő épp az én nyakamra esett,ami miatt kicsit megborzongtam.Szemeimet lassan nyitottam ki,és rájöttem,hogy még csak reggel hét óra van.Mivel nem tudtam visszaaludni,ezért kiszabadítottam magam Austin szorító karjai közül, majd a fürdőt vettem célba.A zuhanyzás most nagyon gyorsan ment. A szobámba érve azt kellett felfedeznem, hogy egyeseknek nem nagyon hiányzom. Ez abból állt, hogy Austin az egész ágyat elfoglalva aludt tovább. Igazából ez nem is zavart. Legalább ő tud aludni. Szekrényemben kotorásztam, míg végül megtaláltam a számomra megfelelő összeállítást ezen a meleg nyári napon. Mikor már mindennel végeztem, a még mindig alvó Austint vettem célba. Apró puszikat hintettem a nyakára,amitől nyöszörögni kezdett, majd nemsokára kinyitotta a szemét.Mosolyra húzódott a szája,majd magához ölelt.
-Mit csináljunk ma?-kérdeztem őt, mire gondolkodni kezdett, majd megcsillant a szeme.
-Tudom! Ma elmegyünk hozzánk.- az addigi mosolyomat leváltotta a tágra nyílt szem, és a résnyire tátott szám. Ettől mindig is féltem,és azt hiszem, hogy ez az a nap amikor is szembe kell hogy néznem a félelmemmel.
-D-de...Pont ma?-jobb kifogás nem jutott eszembe,de talán ez is megteszi.
-Igen.Pont ma.-Hát azt hiszem, hogy most tényleg eljön ez a pillanat. Félreértés ne essék imádtam a családját, és rengeteget mesélt már róluk, de az ilyen találkozóktól mindig félek.*Austin szemszöge*

Nagyon aranyos volt,ahogy próbált kibújni ez alól, de úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy otthon is bemutassam Hollyt, hogy otthon is tudják, hogy milyen csodás lány. Bár édesanyám nem nagyon kedvelte az eddigi barátnőimet, és szerintem Hollyval is ilyen lesz az elején,de azért kedveli őt. A tesóm úgy van vele, hogy majd megismeri.
-Mivel menjünk?-kérdeztem, majd felé néztem.
-Mennyire hosszú az út?-kérdezte, miközben épp pakolászott kicsit,mivel úgy egyeztünk, hogy maradunk egész hétvégére.
-Hát olyan másfél óra.
-Akkor menjünk autóval.-kiáltotta válaszát a konyhából, mivel anyukája készített nekünk reggelit.
-Jó reggelt fiatalok-mondta Ellie,aki épp a konyhában tevékenykedett.
-Jó reggelt- mondtuk szinte egyszerre Niallal,aki szinte ugyanakkor ért le mint én.
-Fiúk lányok reggeli tálalva- hallottam Holly édesen csilingelő hangját, és az ebédlő felé vettem az irányt.A reggeli nagyon jól esett,Ellie nagyon jól tud főzni.Épp végeztünk a reggelivel, mikor Jhon szólt oda nekünk.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.-feleltünk ismét kórusban Niallal.Hollynak nagyon kedves családja van,és van még valamilye,ami nekem nem volt.Na de hagyjuk,nem akarok ebben elmerülni, mert csak rossz kedvem lessz,de attól még őrülten hiányzik az életemből.
-Kész vagyok!- kiáltott le az emeletről csilingelő hanggal. Elbúcsúztunk az otthoniaktól,majd autóba ültünk, és elindultunk. Hollyn nagyon látszott, hogy izgatott, és hogy fél is egy kicsit.
-Nyugi kicsim.Nem lesz semmi baj-próbáltam nyugtatni,ami látszólag hatott kicsit.
-De mi lesz, ha mégsem felelek meg édesanyád elvárásainak?-kérdezte kicsit kétségbeesetten.
-Nyugi,neki csak annyi elvárása van,hogy szeress engem,a többi lényegtelen.-Mondtam nyugtatóan,ami azt hiszem sikerült,mivel kicsiit elengedte magát. Szabadon lévő kezemet combjára helyeztem,majd összekulcsoltam az ő kezével. Gyönyörűen mosolygott rám, és ismét láthattam aranyos gödröcskéit,amiket annyira imádok. Az út további részében csak a zene szólt,majd megérkeztünk.Holly ismét izgatott lett. Kipakoltuk a csomagokat,majd az ajtó felé vettük az irányt.Becsöngettem,majd nemsokára lépteket hallottam, és kinyílt az ajtó.Édesanyám mosolygós arcát véltem felfedezni,aki hatalmas öleléssel fogadott minket. Ahogy láttam ez kicsit megnyugtatta Hollyt. Bennebb mentünk, majd Bessie jött felénk.
-Helló öcsi-mondta nekem, majd összeborzolta a hajam.
-Szia-mondtam egyszerűen,majd Holly felé fordult.
-Szia. Bessie Noltman.-nyújtotta Holly felé kezét,aki azonnal fogadta,majd ő is bemutatkozott.
-Holly Michel.-Elengedték egymás kezét,majd gyerek hangot hallottam.
-Austin!- mondta kitörő örömmel,majd megölelt.Én azonnal felemeltem.
-Szia. Hogy megnőttél lassan már nem is bírlak el- mondtam félig nevetve,mivel nagyon könnyű volt.
-Ő az a lány, akiről meséltél?-próbálta súgni,de nem jött össze a picurnak,mivel Holly is nagyon jól hallotta,amitől kicsit el is pirult.Letettem a földre,majd végignéztem,ahogy odasétál Hollyhoz.
-Szia Agnes vagyok.-mondta,majd apró kezét Holly felé nyújtotta.
-Én pedig Holly vagyok.
-De szép neved van.-mondta ismét,majd láttam,ahogy Holly megint vörös árnyalatot vesz fel.
-Köszönöm.A tied is nagyon szép.
-Gyertek üljetek le,kész az ebéd-hallottam anyám hangját,majd bennebb mentünk.Ebéd közben rengeteget beszélgettünk, és közben megjött Louis sógorom is. Holly nagyon jól érezte magát,és látszólag nagyon tetszett a családomnak is.Este felé járt,amikor is anyu jött, hogy megmutatná a szobát.
-Austin szobáját készítettem elő,remélem megfelel.-mondta, majd benyitott a szobámba.Semmi sem változott mióta elmentem itthonról.-Én hagylak is titeket,mivel nagyon álmos vagyok.Jó éjt.-mondta, majd mindketten kaptunk egy jóéjtpuszit,és ezzel ki is sétált az ajtón.Hollyval kipakoltuk a dolgainkat,majd zuhany után lefeküdtünk aludni. De valami nem hagyott nyugodni. Mintha vártam volna valamit,ami még nem jött el, de érzem,hogy hamarosan bekövetkezik...

7 Rész.-

Sziasztok itt is lenne a rész.:) Jó olvasástkommentelni még mindíg ér :)

Reggel mondhatni hamar felébredtem, és éreztem valami forcsát.Boldog voltam.Eszembe jutott a tegnap este, és Austin,majd gondolataim másfele terelődtek, és e miatt a gondolat miatt kicsitt csüggedtem is.Vajon komolyan gondolta ezt az egészet? Kicsit kócosan keltem ki a biztonságot nyújtó ágyamból, és lesétáltam a konyhába.Senki nincs itthon.Furcsa.Kinyitottam a hűtőt, és kivettem onnan egy kis Colát, majd leültem a nappaliba, és TV-t néztem.Igazából csak váltogattam, mert semmihez sem volt kedvem. Lassan déli 12 óra, és még semmit nem csináltam,és ami még furcsább, senki nem keresett. Már nagyon untam mindent, gondoltam elmegyek motorozni.Felmentem átöltözni,és amint kész lettem csengetett valaki.Lerohantam a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót, de nem hittem a szememnek.Egy hatalmas csokor rózsa pihent. Fogalmam sem volt,hogy kitől jött,és hogy kinek. Az is lehet, hogy Becca kapta a pasijától. Felvettem,és beleszagoltam.Mámórító illata betöltötte a szaglószervem, majd észrevettem a kis cetlit a szélén.Bevittem, majd izgatottan nyitottam ki a kis üzenetet,amiben ez állt:
"Hollynak. Tudom hogy most még semmit nem értessz,de kérlek ma este 7-re legyél kész,és én majd mindent elmagyarázok (vacsora)"
Kikerekedett szemekkel néztem a kis cetlit.Majd egy hatalmas mosoly kíséretében felmentem a szobámba, és készülődni kezdtem.Az idő most valamiért nagyon gyorsan telt,és egyre csak azon pörgött az agyam,hogy mit mondjak neki. Gondolkodás közben nyitottam ki a szekrényem ajtaját,amiben a tömérdek ruha éppen hogy fért.Válogatni kezdtem, és most valahogy sokkal később találtam meg a megfelelő ruhát, mint máskor.Végül megtaláltam a tökéletes összeálÍtást.Egy gyönyörű bézs szinű ruha.Azonnal magamra kaptam, majd a cipők között turkáltam, mig megtaláltam a hozzá legjobban illő fekete cipőt.Pár kiegészítő, és egy kis alap smink, mivel utálok sminkelni.Majd elrendeztem a hajam, és kész is voltam.



Izgatottan néztem az órámra, ami 6:58-at mutatott. Leültem az ágyamra,és a ruhám szélével szórakoztam,mikor a telefonom hangos riasztásba kezdett. Üzenetem jött."Itt vagyok. Várlak. Üdv. A szőke herceg."Mosolyogva olvastam a sorokat,majd lefele vettem az irányt.Furcsa volt, hogy egész nap nem láttam senkit, de hát igazából ez nálunk megszokott dolog. Kimentem az ajtón, majd magam mögött bezárva azt indulta az utca felé,ahol egy autó állt.Austin a motorháztetőn ülve a telefonját forgatva bámulta az utat, de cipőm kopogását hallva izgatottan tekintett felém, és eleresztett egy gyönyörű mosolyt, majd felállt.

*Austin szemszöge*

Megláttam őt.Olyan tökéletes volt.Ahogy felém jött,mosolyra húzódott a szám, és én is elindultam felé.Igazából kicsit még féltem tőle.Féltem, hogy nem gondolta komolyan a tegnap esti dolgokat. Odaértem hozzá.Megállt előttem, és mosolygott. Imádom mikor mosolyog mert olyankor jól láthatóak azok a nagyon aranyos gödröcskéi.
-Gyönyörű vagy.-mondtam, majd kezeimet a dereka köré fontam.Láttam ahogyan mosolyogva lehajtja a fejét,és ahogyan elpirul.Kezemmel az álla alá nyultam, majd óvatosan felemeltem azt,majd meláttam a másik dolgot, amibe őrülten beleszerettem.A szemeit.Olyan gyönyörűek,közelebb hajoltam hozzá, mert már nem bírtam tovább,és ajkaimat az övére helyeztem.Nem tiltakozott, hanem visszacsókolt.Ez megnyugtatott,mert ha nem gondolta volna komolyan a tegnap estét,akkor most nem tette volna ezt.Mosolyogva válltam el mézédes ajkaitól,majd gyönyörködtem benne még egy kicsit.
-Akkor hölgyem mehetünk?- kérdeztem tőle.
-Persze-kuncogta el válaszát,majd kinyitottam neki az ajtót, hogy be tudjon ülni.Bár ez szerintem neki is ment volna, de megmaradok uriembernek.A vendéglő, ahová mentünk nem volt messze.Nem túl előkelő hely, de erre az alkalomra szerintem pontosan megfelelt.Vacsora közben sem beszéltünk sokat,és már igazán szerettem volna hallani a gyönyörű hangát, ezért kezdeményeztem.
-Mesélj valamit magadról.A családodról.
-Hát ha ezt szeretnéd-mondta,majd kis gondolkodás után folyatatta.- Miamiban születtem, de a születésem után a szüleim ide költöztek,mivel apa talált itt egy sokkal jobb munkahelyet,így kerültem Atlantába.Édesapámé a helyi autószalon. Édesanyámé pedig a helyi rendelő, mivel doktornő. Képzeld csak milyen életem lehetett. Édesapám mindíg magával hurcolt mikor motorozott,édesanyám pedig folyton arról beszélt, hogy majd ő kell hogy ellásson, ha valami bajunk esik.Aztán van egy testvérem Rebecca.Nagyon jófej lány.Mellette igazán nem lehet unatkozni.Eleanort már bizonyára ismered.Ovi óta ismerem Elt.Egészen a gimiig volt még egy haverunk. Blake,de ők elköltöztek New York-ba, mivel az édesanyja ott dolgozott. A suliban nem vagyok túl népszerű. Álljtólag jó a hangom, bár szerintem nem annyira.Nagyjából ennyi.-mondta mosolyogva-szóval te jössz.
-Rendben. Szóval.Én itt születtem.Édesanyám a helyi supermarketban dolgozik,édesapám 10 éves koromban halt meg.-ennél a résznél láttam, ahogyan az addig halványan mosolygó arca komolyabb alakot vesz fel.De nem akartam, hogy sajnáljon.-Van egy testvérem,Bessie-nek hívják,hat évvel idősebb,mint én.Eléggé zőrös gyerek voltam.Kissebb koromban folyton elszöktem otthonról játszani a szomszéd gyerekekkel,mivel a nővéremmel nem tudtam játszani.Majd az idő múlásával megérett az eszem.Hát igazából ennyi az én nagy történetem.-ismét a mosolyát figyeltem, majd erőt vettem magamon,és megkérdeztem.-Öhm... Holly. T-te komolyan gondoltad a tegnap esti dolgot?-elhalgattam, majd vártam a lány válaszát,aki csak mosolygott.Semmit sem mondott,csak megcsókolt.Most már biztos, hogy komolyan gondolta.A szívem őrült tempót vett fel,és az egész testem átjárta valami.Valamilyen új,és leírhatatlan érzés,amit eddig még soha nem éreztem.Ez talán a szerelem?...

6 Rész.-

.♥ Jó olvasást :)Kommenteket még mindíg várok :P

Azonnal kipattantam az ágyból, és felvettem a sisakom,amit most fegyverkény szerettem volna használni.Óvatosan lopózva közeledtem az ajtó felé, majd hirtelen mozdulattal nyitittam ki azt, és észrevettem őt...A tesóm új pasiját.
-Jézusom.-Kapott magához a pasi,mikor meglátott engem.
-Sajnálom-mondtam mosolyogva,majd rájöttem, hogy még a nevét se tudom.Ezért jobbnak láttam előbb bemutatkozni.-Holly Michel.
-Niall Horan-mutatkozott be ő is, még mondott volna valamit, de a nevetésem megtörte azt.Nem értette a kialakult helyzetet,ezért zavarba jött, és a sötét ellenére nagyon jól láttam, hogy elpirul.Mivel látta, hogy mire fokuszálok arra nézett, és csak akkor vette észre a merev férfiasságát.
-A hugom nagyon szép lány.-semmit nem mondott, csak közelített a hugom szobája felé.-Aztán óvszert használni,mert nem szeretnék idő előtt nagynéni lenni és vigyázz,rosszabb vagyok mint az apja.-Tudom hogy ez tulzás volt, de nem hagyhattam ki.Becsuktam az ajtót, és ismét visszafeküdtem,de valahogy nem jött álom a szememre.Olyan furcsa érzésem volt.Mintha várnék valamit.De fogalmam sincs, hogy mi az.Sokat gondolkoztam, míg végül nem is tudom mikor,de elaludtam.Az álmok országa mindíg gyönyörű, és sok kalandot tartogat....na, ha valaki ne kopogna, és ezzel ne ébresztene fel.
-Nyitva!-nyögtem a párnámba,de nem voltam hajlandó még felkelni.Mivel hárman ömlöttek be az ajtón, ezért pontosan tudtam, hogy ki ez a három terrorista.De arra nem számítottam, hogy az egyikük rám is ugrik.Ahogy rámfeküdt egyből tudtam, hogy ki az.
-Austin! A francba. Még szeretnék élni, és motorozni.-nyögtem ki, de a merénylő egy szót sem szólt, és nem szándékozott leszállni rólam,ezért egy nőies mozdulattal lelöktem magamról.Eléggé nagy zajjal ért földet.
-Holly sietnél.Ma rakják ki az eredményeket, és én majd meghalok a kíváncsíságtól,és megígértem, hogy csak veled nézem meg.
-Tényleg basszus.-Mondtam, majd rohantam is zuhanyozni.Nem húztam az időt, bár nagyon élveztem a forró vízcseppecskéket az bőrömön, de ez most fontosabb volt.Ahogy kijöttem magamra csavartam a kedvenc törölközőm.Mivel benn meleg volt, így kinn nem annyira, és nagyon fáztam. Bementem a szobámba, ahol a három terroristám várt.Kicsit zavarba jöttem, mivel majdnem egy szál semmiben álltam ott előttük.
-Kisétálnátok?Szeretnék felöltözni.Még a ruhámat is ki kell választanom.-El barátnőm az ágyamra mutatott,ahol egy ruhaösszeállítás volt látható.
-Austin és Oli választották.-mosolygott barátnőm.Mikor megláttam a ruhaösszeállítást,nem is kellett semmilyen magyarázat.A legnagyobb dekoltázsú pólóm, és a legminibb szoknyám, ami már nem is jó rám.
-Kössz srácok.De azthiszem máskor választok magamnak.-húztam el a szám,mert sietni kellene.De ez a két "gyerek" nagyon jól szórakozik.
-Nem hagytan rájuk.Ott van, öltözz-mondta El, és a székem felé intett, ahol már sokkal elfogadhatóbb ruhadarabok voltak.5 perc múlva már kész is voltam.A nappaliban találtam a tesóm, és a pasiját.Eszembe jutottak a tegnap esti dolgok, és mosolyra húzódott a szám.A srác biztos nem kedvel. Motorra pattantunk, és irány volt a suli.Izgatottan szálltam le a motorról, és ugyanilyen izgatottan léptem át a kapun.
-Jézusom!!! Holly átmentünk!- sikított barátnőm, majd a nyakamba ugrott, és ott csüngött rajtam,majd a helyemet Oli vette át, mivel a másik pilanatban már rajta csüngött,és egy csók is elcsattant közöttük.Kicsit hülyén éreztem magam,mivel mellettem csak Austin állt.Egy kis ideig álltam ott,majd két erős kar fonódott a derekam köré.Nem volt hosszú ölelés, de nekem nagyon sokat jelentett.
-Akkor este megyünk bulizni? Ezt meg kell ünnepelni.-Mondtam, majd Barátnőmre néztem.
-Természetesen ott leszek.
-Ha Eleanor megy akkor én is.-mondta Oliver.
-Hát nem hiszem.-mondta Austin.Igazából nem erre a válaszra számítottam.Nem esett valami jól, de próbáltam leplezni valahogy.
-Értem, akkor este srácok-mondtam nekik, majd motorra ültem, és rohantam haza a jó hírrel.
Először a hugomat találtam meg.Nem volt nehéz, mivel még mindíg ugyanott volt ahol távozásom idején.
-Na! sikerült?-Ugrott fel a helyéről, mikor meglátott.
-Persze.- mondtam, majd megöleltem.
-Olyan ügyes vagy.Az én nővérem.-mondta, majd ismét megölelt.Niall még mindíg ott volt. Velem szembe ült, ő is mosolygott, majd mikor testvérem végre laszállt rólam,gratulált.Elköszöntem tőlik, és felmentem a szobámba.A nap további részében már csak a szobámban ültem, és az interneten lógtam, mikor érdekes dolgot vettem észre.Egy cikk aminek a címe: "Niall Horan végre rátalált a szerelemre?" Mi? Ez a gyerek még híres is? Megnyitottam a linket, majd tovább olvastam a cikket.
"A fiúbanda énekesét több mint 3 hete folyamatosan egy lány társaságában látják, akiről egyelőre még semmit nem tudni,csak annyit, hogy az újdonsült szerelmespár nagyon boldog.Vajon az elvetemült directionerek elfogadják a lányt, vagy neki is nehéz sorsa lesz mint már oly sokaknak ezen a téren. " Majd egy kép a tesómról, és Niall-ról, amint csókolóznak Jézusom. Hát itt megállt az ész.Ezt eddig nem is tudtam.Kicsit mosolyogtam , majd tovább szórakoztam az interneten.Végül már eljött az idő, hogy készülnöm kellett.Kelletlenül keltem fel, de valami miatt titkon jókedvem volt.Előkotortam pár ruhát.Egy kellemes barack színű felsőt,egy kék szaggatott farmert, és egy cipőt is.És már kész is voltam.Nem vágtam nagy puccba magam,mivel mégis csak motorral megyek.



Felhívtam El barátnőmet, aki közölte velem, hogy 2 perc, és indulnak.Lecammogtam a nappaliba és a telefonomat pötyögtettem, mikor meghallottam a motorok zúgását.Felpattantam, majd motorra ültem, és követtem őket.A kedvenc klubbunk volt a cél,mindíg itt buliztuk ki magunkat,és én imádtam ezt a helyet.A bejáratnál a már jól ismert kidóbóember állt, odaköszöntünk, majd mentünk tovább. A pulthoz mentem,ahol rendeltem egy kis hangulatjavítót,majd bedobtam magam a tömegbe.Testem átadta magát az ütemnek, és vadul ráztam magam a zenére. Pár fiú körém gyült.Szétnéztem a fejek között, és mosolyogva tapasztaltam, hogy az osztálytársaim azok. Együtt buliztunk, mikor ismét megéheztem egy kis alkoholra, ezért ismét a pult felé vettem az irányt.Szétnéztem az emberek között.Rengeteg ismerős arcot véltem felfedezni,köztük Olit, és Elt is.Olyan jók így együtt.Süt róluk, hogy imádják egymást, és ez olyan melengető érzés.De kicsit fájdalmas is, mert nekem senkim nincs.Még soha nem találtam olyan fiút,aki úgy szeretett volna engem, mit Oliver Eleanort. Kicsitt csüggedten iszogattam tovább,amikor ismerős alakot véltem felfedezni.Neon színű narancssárga pólója vadul rikított a tömegben.Szám mosolyra húzódott,olyan aranyos.Végül meglátott engem, és felém vette az irányt.Mosolygott,majd egy puszit nyomott az arcomra.Furcsa, de beleremegtem.Pedig csak egy puszi volt.
-Mit iszol?Fizetek.-üvöltötte felém Austin.
-Nem kell köszi.Nem akarok full részegen hazamenni.-mondtam én is, amin el is mosolyodtam, mivel elképzeltem, hogy hogy is festenék.Gondolatmenetemből Austin rántott ki,mivel megfogta a kezemet, és behúzott a tömegbe.Vettem a lapot, és megfordultam.Ő közelebb húzott magához. Majd egyszere kezdtünk el mozogni.Már egészen belejöttem, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig táncoltunk így, de nem bántam.Austin mondott valamit, de nem értettem, ezért megfordultam.
-Itt van Fred.Mit fog szólni, ha minket így lát.
-Fred a legkevésbbé sem ér...-Ennyi jött ki a számon, mivel mézédes ajkak tapasztották be.Minden porcikám megremegett, és egyszerre futott át bőrömön a meleg, és a hideg.Nem tartott hosszú ideig, de nekem mindennél többet jelentett.Ezek szerint nem reménytelenül vagyok szerelmes.Ő is ugyanazt érzi mint én? Elávolodtunk egymástól, majd kinyitottam a szemem.Az ő csodás mosolyát véltem felfedezni.Nem is szóltunk semmit,újra táncolni kezdtünk, de ez más volt.Volt benne valami más.Az egész éjszakánk így telt el,és az első csókot nem egyszer ismételtük el.Végül úgy döntöttünk,hogy hazamegyünk.Mind a négyen motorra ültünk, majd elindultunk.Máskor simán átadom magam a motorozás élményeinek, de most másra sem tudtam gondolni, mint arra a csókra.Vajon komolyan gondolta?A házunk előtt csak én és Austin álltunk meg.A többiek mentek tovább.
-Hát akkor jó éjszakát- mondta Austin, de nagyon jól láttam rajta, hogy nagyon zavarban van.
-Neked is- mosolyogtam kedvesen, hogy megnyugodjon kicsit.Látszólag sikerült.-Akkor szia.-megfordultam, és elindultam a ház felé, de valaki ismét utánam jött.Pontosan tudtam, hogy ki az, és hogy mit akar.
-Hugi!-ordította utánam.Mosolyogva fordultam felé,majd oldara döntöttem a fejem.-Nem adtál jóéjt puszit.-Már adtam volna az arcára a puszit, de ez valahogy csókba ment át.Mosolyogtam, majd Ismét elindultam a ház felé.Boldogan szökdécseltem felfele a lépcsőn, és még boldogabban huppantam le az ágyamba.Majd nagyon boldogan aludtam el.

5 Rész.-

Meghoztam az 5. részt is, :)kommentelni ér :) ♥ jó olvasást :)

-Basszus...elfelejtettem.Azonnal besiettem a konyhába, ahol egy kis cetli várt :"Kicsim remélem ügyes voltál.Azt is remélem, hogy nem felejtetted el a ma esti bált(8:00) ,és tudod azt is, hogy a kíséret kötelező.Tudom, hogy későn értél haza, szóval öltözz gyorsan, és gyere. Üdv: Anyu x"
Anyám azért ismer.Az órám pontosan 7-et mutatott, szóval jobbnak láttam, ha elkezdem keresni a megfelelő ruhát.Miközben keresgéltem, azon agyaltam, hogy kit hivhatnék el magammal.Úgy volt, hogy Fred jön, de hát az lefújva.A szomszéd srác nincs itthon.Austin.Ő volt az egyetlen,akit ha megkérek biztos eljön.Ezalatt a 3 hét alatt jobban megismerkedtünk, és rájöttem, hogy rengeteg közös vonásunk van.Ő lett a legjobb barátom.Mindíg képes volt megnevettetni engem,és mellette nem lehet unatkozni.Előkotortam a telefonom, malyd előkerestem Austin nevét,és már tárcsáztam is.Azonnal fel is vette:
-Szia- mondta, és hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Szia...Lenne egy nagyon nagy kérésem.
-Hááááát az én hugicámnak bármit.
-Az van, hogy ma este én és a családom hivatalosak vagyunk egy bálra.Kísérőt kötelező vinni, és nekem nincs.
-Ahha...mondd hogy nem kell öltönyt venni...
-de-tudom, hogy utálja, de értem megtenné...
-Oké, és mikor legyek ott?
-Hát 8-kor kezdődik, és mindíg illik késni 10 percet.
-Ohh nálatok így megy ez...-mondta, majd elnevette magát.-akkor készülj, 30 perc, és ottvagyok.
-KÖSZI-nagyon jól esett, hogy eljön velem...Tovább keresgéltem a ruhám, míg végül megtaláltam a tökéletes darabot.Egy gyönyörű kék ruha, amihez társítottam egy fekete magassarkút.Majd pár ékszer, smink, és kész is voltam.



Ekkor csengett a telefonom.Austin.Lesétáltam, majd kimentem hozzá.
-Húúhaa...Holly te aztán gyönyörű vagy.-mondta Austin, majd közelebb jött.
-Hát ha ezzel azt akartad elérni, hogy zavarba hozz...akkor sikerült,-mondtam félig nevetve.
-Ezazz-mondta győztes vigyorral, majd odajött mellém, és odatartotta a karját.-Hölgyem! A paripa csak ránk vár.-és odavezetett a motorhoz.-Hölgyem a nagyobb biztonság érdekében rakja ezt fel kérem, és kapaszkodjon, mert ez a ló aztán kurv* gyors.-a végén már nem bírtam tovább, és elnevettem magam.Majd elvettem tőle a bukósisakot, és már indultunk is.Még soha nem ültem egy motoron vele.Furcsa volt.Valahogy olyan biztonságban éreztem magam.A ruhám széle vadul lebeggett a gyorsaság miatt...De imádtam.Ahogy a kicsit hűvös esti levegő átjárta az egész testem.Ábrándozásomat a motor leállása zavarta meg,majd odajött, és lesegített a motorról.Leraktam a sisakot,majd bevezetett a terembe.A szüleim, és a tesóm egy asztalnál ültek.Ott már nem volt hely...várjunk csak.Ha a tesóm itt van akkor kísérőke is van.Ki ez a szőke srác?...Mesélnie keel!!!...jobban körbenéztem.Oliver és Eleanor.Hát akkor nem is lesz olyan unalmas ez az este.Mondogattam magamban, majd odasétáltunk hozzájuk.
-Hát haver...elég hülyén nézel ki.-mondta Oli ahogy odaértünk.
-Akárcsak te drága barátom.-mosolyogta el Austin,majd leültünk.Sokáig beszélgettünk, és rengeteget nevettünk.Imádtam ezt a három idiótát.Mindíg jó kedvre derítettek, és mikor padlón voltam segítettek.Jól esett.
-Öööhm...Holly én nem tudok táncolni-mondta Austin.Ezen csak jót mosolyogtam, mert annyira aranyosan mondta.
-Semmi gond.Majd Oli felkér táncolni-mondtam, majd Olira néztem, aki helyeslően bólogatott.Már nagyon jól szórakoztunk,amikor is Oli felkért táncolni.Épp egy lassú szám ment,és El megengedte, hogy ezt most Olival táncoljam.Már lassan vége lett a számnak, mikor olyat láttam,amire itt most nem számítottam.Fred,és Pamela...Ismét eszembe jutott Pamela kárörvendő röhögése, és nagyon ideges lettem.Visszamentünk a helyünkre.Austin,és El azonnal észrevették, hogy valami baj van velem,én semmit sem szóltam, csak arra a helyre mutattam, ahol Fred és Pamela ültek.
-Ááá már értem...nem is tudtam, hogy jöhetnek ide kurv*k-mondta unottal El.
-Szerintem lassan mehetnénk-jegyeztem meg a többieknek,akik egyetértettek velem.A parkolóban még beszélgettünk kicsit,majd elindultunk haza.A házunk előtt megállva Austin már megint lesegített a motorról.Ezt egy puszival háláltam meg.
-Jújj...-sikított fel-Soha többé nem mosom meg az arcom - Ezen ismét nagyon jót nevettem.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem.
-Semmiség.Hugiért ennyit lehet.
-Hát akkor jó éjt.
-Neked is...-már megfordultam, és indultam befelé, mikor lépteket hallottam.Megfordultam.Austin ott állt előttem.
-Hugi!-ordította, pedig ott állt 20 centire tőlem.-Nem kaptam jóéjt puszit.-Elmosolyodtam azon, hogy mennyire kis idióta, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Na így jobb?
-Sokkal-Mosolyodott el, majd én is kaptam egy puszit,és bementem.Már nagyon fáradt voltam, és egy kicsit ideges is.Felmentem a szobámba, és levettem magamról a kék gyönyörűséget.Lezuhanyoztam, és lefeküdtem.Nagyon hamar elaludtam...Lehet hogy a jóéjtpuszim hatása miatt,amit Austintól kaptam.Valami miatt felébredtem, és lépteket hallottam...Azonnal kipattantam az ágyból, és felvettem a sisakom,amit most fegyverkény szerettem volna használni.Óvatosan lopózva közeledtem az ajtó felé, majd hirtelen mozdulattal nyitittam ki azt, és észrevettem őt...

4 Rész.-

Itt is lenne az új rész :) Jó olvasást.Azért jól esne 1-2 komment :) ♥

A francba hogy lehetek ennyire figyelmetlen.Na mindegy.Megoldom.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...Reggel a telefon ébresztett.Ki hív ilyenkor?.Azonnal fel is vettem:

-Niall ugye minden rendben?-mondta Liam, és hallottam a hangján, hogy aggódott miattam.-Igen minden rendben...Azt leszámítva, hogy unatkozom...

-Melyik géppel jössz?-Hát igazából csak holnap akarok hazamenni.Meg szeretném nézni a várost.

-Háát te tudod.Amúgy jó hírem van- mondta Liam, és hallottam a hangjám. hogy mosolyog

.-És mi lenne az?

-Paul hívott minket, hogy a következő egy hónapban nincs fellépés.

-Ezazz!-kiáltottam el magam...Félreértés ne essék imádom a rajongókat, de egy idő után már nagyon fárasztó az a rengeteg fellépés.

-Oké haver, akkor holnap kimegyek érted, csak szólj, hogy melyik géppel jössz.Szia.

-Oké szólok.Szia.Kicsit megkönnyebbültem, és jól esett, hogy gondolt rám.Nem hiába legjobb barátom.Az órámra néztem, és láttam, hogy 6:35. Ez azt jelenti, hogy van egy csomó időm szétnézni, és jegyet venni.Elmentem zuhanyozni,majd felvettem a kedvenc ruháim, majd kalap, és napszemüveg.Ez már hagyomány nálunk.Sokáig sétáltam,és sokat is vásároltam. Vettem egy telefont is, hogy ne unatkozzak.Épp egy üzenetet írtam, és nem figyeltem oda, így teljes erőmmel nekimentem valakinek.Az illető felkiáltott, majd a földre esett.Azonnal mellé rohantam, és felsegítettem őt.Egy lány volt .Az esés közben kiesett az telefonja a kezéből, ennek köszönhetően nagyon összetört a képernyője.

-Jézusom annyira sanálom.-mondtam, majd a telefonért nyultam.

-Sajnálhatod is...-mondta elég indulatosan a lány, és leporolta magát.-Tényleg sajnálom...De ha tudsz erre egy boltot, veszek másikat.-mondtam.Erre a lány szeme kitágult.

-Most tényleg vennél egy másik Iphone-t?

-Persze, hiszen az én hibámból tört el.-a lány kicsit meglepődött, majd beleeggyezett.Elsétáltunk a legközelebbi boltba, majd ott kiválasztotta a neki tetsző telefont, amit ki is fizettem.

-Köszönöm...ööö..olyan bunkó vagyok még a neved sem tudom ...-mondta a lány,majd előbb bemutatkozott ő

- Rebecca Michel.

-Niall Horan- furcsa volt, hogy nem visitozik, és nem kér autógrammot, mint a rajongók...lehet, hogy nem is ismer.Aminek igazából örülök is kicsit.

-Hát akkor...köszönök mindent...-mondta Rebecca, majd kínos csend következett.Niall szedd már össze magad...lépj valamit...Igazából tetszett a lány...és..áááá...mit mondjak.-Akkor szia...-mondta, de még mindíg ott állt.

-Ööö...figyelj ha már így összefutottunk akkor...ööö...mi lenne, ha holnap meginnánk valamit, és jobban megismerkednénk...-Jézusom kimondtam!Rebecca arca mosolyra húzódott, ebből is látszott, hogy talán igent mond.

-Háát...igazából holnapra nincs programom...szóba jöhet-mondta, miközben mosolygott...Nagyon édesen mosolygott.

-Akkor holnap...de hol?

-Ööö az van, hogy én csak túrista vagyok itt, ezért nem ismerem még a helyeket...-elég kínos volt....én hívom el, de nem tudom, hogy hova..-Ááá értem, akkor holnap gyere el ugyanide.És majd Körbenézünk.

-Oké, akkor holnap 9-re?

-Megfelel, szia!-mondta, és el is ment.Valamilyen oknál fogva a nap további részébben nagyon boldog voltam.Azután már nem is csináltam semmit,visszamentem a szállodába, és ellustultam az időt.Sokáig néztem a TV-t, majd elaludtam.Gyönyörű álmaimból a telefonom csengése ébresztett, amit habozás nélkül felvettem:

-Szia Niall.

-Szia Liam.

-Sikerült jegyet venned?

-Óóóó a francba elfelejtettem...

-Niall te nem szoktál ilyen dolgokat csak úgy elfelejteni.Valami gond van?

-Nem nincs, csak tudod tetszik ez a hely, és lehet, hogy maradok egy hetet...

-Hát..te tudod...Jó éjt, akkor egy hét múlva.

-Neked is.Oké.-ezzel vége is volt a beszélgetésnek.Lefeküdtem, és egyre csak Rebecca jutott eszembe, és e miatt alig vártam már a holnapot....


*3 hét múlva*


Benn ültem a teremben.Egyre csak kattogott az agyam.Eddig az összes feladatot sikerült megoldani, és már csak ez van hátra.Oldalra néztem, ahol barátnőm is küszködött.Aztán hírtelen eszembe jutott.Azonnal papirra vetettem.Még utoljára átnéztem, és beadtam a lapot.Kimentem a teremből, és egy hatalmas sóhaj keretében jeleztem, hogy megkönnyebültem.Austin, és Oli már vártak minket.

-Na hogy sikerült?

-Jajj gyerekek mindent tudtam.-mondtam nekik, és ezért kaptam egy csoportölelést.Nem sokkal később El is csatlakozott hozzánk, az ő arcán is láthatóak voltak a siker nyomai.

-Megcsináltam.-ezzel ő is kapott egy csoportölelést, és egy csókot is Oli-tól.Mivel most a fiúk hoztak el, ezért most őket érte a megtisztelő feladat, hogy haza is vigyenek.Mivel a sulihoz én lakok közelebb, ezért én értem haza előbb.

-Akkor holnap este?-Kérdeztem a többieket.El rögtön válaszolt :

-Persze ott leszek.

-Hát ha az én kis cicám megy, akkor én sem maradok otthon..mondta Oliver.

-Nem hiszem...-mondta Austin.Kicsit szomorú voltam e miatt.Ezalatt az egy hónap alatt nagyon szoros barátság jött létre köztünk, sőt olyan nekem mint egy testvér...Na de mindegy.

-Akkor viszlát holnap-mondtam.A többiek is elköszöntek, majd bementem.Furcsa volt,mert senki nem volt otthon...Körbenéztem, majd eszembe jutott...

-Basszus!...

3 Rész.-

Itt is lenne az új rész :) Jó olvasást.Azért jól esne 1-2 komment :) ♥

Benyitottam a hálószobába...és majdnem összehánytam magam...csak ennyit mondtam:
-Szánalmasak vagytok...-Pamela kárörvendően mosolygott...Nem hiszem el...Pont ma...Pamela már gonoszul fel is röhögött,Fred pedig szóhoz sem jutott.Már nem bírtam elviselni Pamela kárörvendő röhögését, ezért odamentem, és belekapaszkodtam a dús barna hajába, és lehúztam az ágyról.Ráültem, majd sorra kapta a pofonokat.Hatalmas visítozásba kezdett,Fred nem is mozdult,így folytattam tevékenységem.
-Ezt azért, mert ribanc vagy-és ököllel húztam be neki egyet.Leszálltam róla, és Fredhez fordultam, majd egy hatalmas pofon kíséretében kapott pár eléggé sértő mondatot. Majd kisétáltam onnan.Pamela még mindíg visítozott, és mocskosul szidott engem.Igazából nem érdekelt.Nem is viselt meg.Csak felidegesített a dolog...Hogy pont ma...pont Pamelával...Ez kicsit sok volt.Hazagyalogoltam, majd átöltöztem, motorra ültem, hogy lazuljak kicsit.Ész nélkül húztam a gázt,majd a kedvenc helyemen kötöttem ki...Ez a hely valahogy mindíg megnyugtatott.Nem nagy szám.csak egy kis eldugott parkoló, ahonnan gyönyörűen látszik a naplemente.Imádtam itt lenni, és ezt nézni.Sokáig lehettem ott, mikor egy másik motor zúgását hallottam...Nem is egyet.Már szinte tudtam, hogy kik azok.El,Oli, és Austin.Megálltak, majd El rohant felém.
-Jézusom...halálra agódtam magam miattad...Hol voltál?Hogy-hogy nem Freddel vagy?
-El túl sok kérdés egyszerre.Szóval:Azért nem vagyok Freddel, mert ő Pamelával heverészik.
-Szóval Frednek van gusztusa ahoz a krv*hoz?-csúszott ki barátnőm száján, a többiek ezen csak jót nevettek.
-Ezek szerint van....-mondtam mosolyogva.El kérdezgetett volna tovább is, de Austin közbeszólt.
-Csajok...és Oli...mi lenne, ha ma estére hagynánk a kurv*kat, és a hülye ex pasikat, és lazitanánk kicsit.Menjünk bulizni valahová.
-Jó ötlet.-mondtam, majd a többiek is csatlakoztak.Még időztünk ott kicsit, majd motorra ültünk.Mindegyikőnk hazament átöltözni.Sokáig keresgéltem a megfelelő ruha után, de végül megkaptam.Mivel motorral megyünk nem vehetek miniruhát, így a rövidnadrág mellett döntöttem, majd egy laza póló, cipő, és kész is voltam.


Ekkor már hivott is El, hogy itt vannak, és várnak.Azonnal le is mentem, majd motorra ültem, és követtem őket.Azt azért gondoltam, hogy nem valami puccos klubba megyünk, de ez...Maga a pokol, ahol kurv* nagy buli van.Őrülten jó volt végre elengedni magam, és nem rájuk gondolni...Azért a pia is fért belénk bőven,mivel elég nagy mennyiség került mind a négyünkbe...





*Eközben a repülőtéren*




-Fiúk én majd utánatok megyek, van még egy kis dolgom.-mondtam a többieknek, akik bőröndjeikkel együtt elsétáltak, és az egyre csak gyűlő tömeg körülvette őket...-A francba most hol találok egy ajándékboltot...?Ááá megvan.-beszéltem el magamban, és bementem az üzletbe, ahol ahhoz képest kevesen voltak...Körbenéztem, majd megláttam egy csodaszép gyöngysort.Bingó.Pont ez kell anyának.Beleraktam a kosaramba, majd a kasszához sétáltam vele.Az elárusító nő már nagyon durván bámult, majd végre megkérdezte:
-Elnézést.Te vagy az a híres énekes az One Direction-ból?Niall?
-Igen én vagyok miben segíthetek?-mondtam mosolyogva.Olyan Aranyosak ilyenkor, és én annyira szeretem őket.Nekik köszönhetünk mindent.
-A lányom imád titeket.Tudnál adni egy autógrammot, és egy fotót?
-Persze.-mondtam, majd aláírtam a pólót, amit felém nyújtott, és készítettem egy képet,majd kifizettem a gyöngyöt.Már siettem is a gépre.Épp csak hogy elértem.Tudniillik van magánrepülőnk, csak Lou jó mókának tartotta, ha most másokkal utazunk.Kerestem egy helyet,majd leültem,és el is aludtam.A mellettem ülő nő ébresztett fel, mivel megérkeztünk.Atlantába...Hogy mi??Rossz gépre szálltam fel...A francba...És a telefonom is Lounál maradt...Mit fogok így csinálni?... Pénzem az van, így meg tudok szállni egy szállodába...A fiúk számát nem tudom, így ahogy sikerül majd szobát találni felhivom anyát.Kaptam is egy taxit,a taxis kedves volt, így kivitt az egyik szállodához.Ott kaptam egy szobát, és felhivtam anyát.Ő azt mondta, hogy értesíti a fiúkat, így ők nem fognak aggódni miattam.A francba hogy lehetek ennyire figyelmetlen.Na mindegy.Megoldom.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...