FIGYELEM! A történetben ismét lesz egy kis időbeli előugrás :)
Jó olvasást xoxo lehet hogy rövid lett, de most ennyire futotta :/
Kócosan ültem fel az ágyban, és nagyot ásítva néztem körül. Austin még mindig aludt, olyan aranyos mikor alszik. Az elmúlt három hónap alatt amit itt töltöttünk sokkal szorosabb lett közöttünk a kapcsolat. Nagyon megszerettük ezt a helyet, és igazából nem szeretnénk hazamenni. Szeretnék itt élni. Kedvesek az emberek, és itt vannak a gyerekek is, akiket imádok, és akikkel már nagyon sok időt töltöttem. Én vigyázok rájuk, ha a szüleik épp nincsenek itthon, így egy kis pénzt is keresek. Mély gondolataimból Austin mocorgása riasztott ki. Félig kómás fejjel nézett, és nagyokat pislogott. Ott akkor azt éreztem, hogy ez kell nekem egy életen át. Rámmosolygott, majd erős dörmögő hangján szólalt hozzám:
- Jó reggelt kicsim! - óvatos puszit lehelt homlokomra, majd magához ölelt.
- Neked is jó reggelt mackóm! - mondtam neki, majd hirtelen ötlettől fogva megfordultam, és az egyetlen kényes pontján csiklandozni kezdtem. Aranyos nevetésétől zengett minden, és ettől nekem is nevetnem kellett. A nevetés miatt sajnos nem figyeltem oda, így ő kerekedett felül, és most az én nevetésemtől zengett minden. Mikor már megelégelte játékunkat, hirtelen mozdulattal a hátára kapott, és lerohantunk a konyhába. A többiek már javában reggeliztek, és szerintem kicsit sem néztek hülyének minket, mivel mindketten egy szál alsóneműben virítottunk, és csatakiáltással értünk a lépcső végére. Néhány pillanatig csak furán néztek, majd El, és Oli is követte a példánkat. Mi csajok párnákkal próbáltuk eltávolítani egymást a fiúk hátáról, és csatakiáltásainkat szerintem az egész utca hallotta. Nem is csoda, ha Ben sokkolva lépett be az ajtón.
- Ti meg mi a szart csináltok.
Hirtelen mindenki elhallgatott, majd pár másodperc múlva őrült nevetésben törtünk ki. A nap további részében semmit nem csináltunk. A konyhában sétáltam, és megtaláltam a postát. Ben nem sokat szokta nézegetni őket, mivel halmokban állt.
- Számla, számla, számla...- dörmögtem, majd tágra nyílt szemmel olvastam a nevem az egyik levél borítóján. Furcsa elnyújtott betűkkel volt írva. "Holly Michel" Letéptem a boríték tetejét, majd kivettem a benne lévő kis papírt. Szétnyitottam, majd olvasni kezdtem
"Drága Hollym
Levelemet egy szóval kezdeném, amit irántad érzek, vagyis Szeretlek. Leírnék neked néhány dolgot.
Először is. Bármennyire is szeretlek én figyelmeztettelek. Megmondtam, hogy ezt még megbánjátok, és már készül is a tervem. Minden nap figyellek, és gyönyörű vagy...De ő elront téged. Tudom, hogy most már megbántad, hogy Őt választottad, és visszajönnél hozzám, de sajnos ígértem neked valamit. Sokat fogtok szenvedni, és soha nem hagyom, hogy boldogok legyetek. Sok kín, és szenvedés után pedig megöllek titeket. Mert ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié nem lehetsz! Ezt nagyon jól jegyezd meg!
Készüljetek, mert bármikor lecsaphatok...
Üdv: Freddy... "
Könnyeim égették az arcom. Miért nem hagy végre békén. Szívem őrült módon vert, és remegtem. Ismertem őt, és tudtam, hogy bármire képes, de hogy erre is? Ekkor Austin lépett be...
*Austin szemszöge*
Egész nap jó volt a hangulat. Este felé filmet néztünk, mikor Holl eltűnt. Kimentem a konyhába egy kis vizet inni, mikor megtaláltam Hollyt a csempén ülve sírni. A szívem szakadt meg.
- Mi a baj kicsim? - szólni sem tudott, csak a kezembe nyomott egy papírt. Elvettem tőle, majd olvasni kezdtem. Nagyon ideges lettem, és mérgemben össze így gyűrtem a papírt.
- Ezt meg hogy képzeli?- mondtam, és belerúgtam az előttem lévő szekrénybe. - Ha megtalálom megölöm.
Gyere velem. - megfogtam a kezét, és kimentünk a hátsó ajtón, hogy senki ne lásson minket. Kiültünk a gyepre. Csodaszép csillagos ég volt odakinn. Csak néztük őket.
- Vigyázni fogok rád. Soha nem bánthat téged az a vadállat. Ezt megígérem. - mondatomra megnyugodni látszott. Szipogva hajtotta fejét a vállamra, és gyenge karjaival megölelt.
- Gyere. Menjünk aludni. - nem szólt csak bólogatott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése