Másodszor...sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de annyi dolgom akadt mostanság :/
Nem is szövegelek sokat...Jó olvasást xoxo
lehet hogy rövid lett, de most csak ennyire futotta :/
-Jó reggelt Kicsim! - hozzám hasonlóan ő is a kis pirulát kereste, amit hamar meg is talált, és el is pusztított.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a két fiút, akik még mindig kómás fejjel bámultak egy- egy adott pontot a konyha padlóján. Kérdésemre mégis mindketten rám néztek, és gondolkodó fejet vágtak, amin nagyon jót nevettem.
- Mondjuk elmehetnénk a vidámparkba.- adta az ötletet Ben, és ez érthető is, mivel ő van itthon.
- Jézusom!- mondtam, mivel imádtam az ilyen helyeket, és mint egy kisgyerek ugráltam végig a konyhán. A nagy lármára El is lejött, és elég furcsán szemlélte, ahogy körülugrálom a két fiút.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Oliver is, így már jobbnak láttam lenyugodni.
- Vidámparkba megyünk!- jelentettem ki egyszerűen, majd felfelé vettem az irányt, mivel Vidámparkba akarok menni. Előkerestem pár ruhát, majd hamar elkészültem. Közbe Austin is feljött, és még hamarabb elkészült. Mivel a többiek lassú csigák, ezért úgy gondoltam, hogy kimegyek kicsit az utcára. A nap sugarai lassan melegítették bőrömet,és gyerekek rohangásztak, meg hangosan nevettek is. Hosszan néztem őket, meg is mosolyogtam, mivel imádom a gyerekeket. Meghitt pillanat volt, de egy hirtelen jött rossz előérzet megzavarta ezt. Mintha valaki figyelne. Sietve néztem szét, de semmi gyanúsat nem véltem felfedezni, de az érzés még akkor is ott volt bennem. Gondolkodásomból egy aranyos hang szakított ki.
- Nem jössz velünk játszani?- mondta az a kislány, aki megállt előttem. Barna hosszú haja két fonatban esett vállára, kék szemeivel engem nézett, és elbűvölő mosolyával várta válaszom. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy miért ne?
- Persze! - jelentettem ki neki - mit játszotok?
- Fogócskát! - mondta, majd megfogta a kezem, és odavezetett a többiekhez, akik mind ujjongtak.
- Akkor most te leszel a fogó. - mondta az egyik fiú.
- Várjatok - mondtam, majd végignéztem a kis társaságon. öten voltak. - hogy hívnak titeket?
- Én Jenny vagyok- mondta a kislány aki idehívott.
- Én Matt.
- Stanly vagyok.
- Én Ginger.
- Én meg Louis. és te?
- Én Holly vagyok. Akkor kezdhetjük.- mondtam, majd utánuk eredtem. Nagyon élveztem, és jó volt kicsit felszabadulni velük.
* Austin szemszöge*
Lassan készültünk el benn, mivel mind Ben telefonját kerestünk, és a lakáskulcsot, amit kb fél óra keresgélés után meg is találtunk. Furcsálltam, hogy Holly nem nyavalyog. Ekkor jöttem rá, hogy eltűnt. Fogalmam sincs hol van. Sietve téptem fel az ajtót, majd kiléptem. Meleg volt, és a nap is élesen sütött. Körülnéztem, majd megnyugodtam, mivel Holly épp a gyerekekkel játszott. Mosolyogva néztem, ahogy fogócskázik velük. Észre se vettem, hogy a többiek is kijöttek. Ezekszerint indulnánk is. Lassan odasétáltam a játszó tömeghez, és megálltam a közelükben.
- Hát gyerekek, sajnálom, de ellopnám Hollyt, mivel most velem is játszania kell.
- Neeeee! - hallottam a Gyerkeket, amit kórusban csalódnak. - De holnap még megengedem, hogy átjöjjön oké?
- Oké!- mondták megint kórusban, majd elindulhattunk. Elég hosszú séta volt, de meleg volt, és nagyon jó a társaság, így hamar eltelt az idő. Holly, és Eleanor nagyon fel voltak pörögve, és alig várták, hogy odaérjünk. Nemsokára meg is érkeztünk. Mindenhol hatalmas játékok vettek körül, és visítozást is hallottam. Holly azonnal megragadta a kezem, és magával húzott a hullámvasútra.Beültünk, majd lassan el is indultunk. A pálya meredeken tartott felfele, majd hirtelen elkezdett lejteni, körülöttem mindenhol visítoztak, én meg majdnem meghaltam a nevetéstől. Amilyen hamar elindultunk olyan hamar meg is álltunk. Igazából élveztem. Remekül éreztük magunkat. Egész nap tömtük magunkba a vatacukrot, és a fagylaltot. Még egy orijási mackót is nyertünk, amit mindenki ünnepélyesen Hollynak ajándékozott. Már sötét volt, mikor az utolsó játékhoz értünk: Az orjáskerékhez. Felültünk rá, majd elindult. Lassan ment körbe, így megcsodálhattuk a várost. Nagyon szép volt az egész. Holl a vállamra hajtotta a fejét, majd kis kezeivel át is ölelt. Én is átkaroltam őt.
- Szeretlek. - búgta a fülembe, és kellemes hangjától meg is borzongtam.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd tovább csodáltuk a tájat. Késő estére értünk haza, és mind nagyon fáradtak voltunk már. Alig vetkőztünk le, már ágyban is voltunk, és aludtunk. Holly vékony kis karjai átölelték derekamat, és egyik lábát rárakta az enyémre. Hallottam, ahogy szuszogott. Olyan gyünyürűen aludt. Én meg csak bámultam, és arra gondoltam, hogy mivel érdemeltem ezt ki? Azt hogy egy ilyen lány van itt velem. Akit azt hiszem, hogy teljes szjvemből szeretek. Úgy mint még soha mást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése