16 Rész.-

Hát sziasztok :) Úgy gondoltam megérdemeltek  egy részt ezen a hétvégén. :) Mert annyira jók vagytok <3 :)
FIGYELEM! A történetben ismét lesz egy kis időbeli előugrás :)
Jó olvasást xoxo   lehet hogy rövid lett, de most ennyire futotta :/

Kócosan ültem fel az ágyban, és nagyot ásítva néztem körül. Austin még mindig aludt, olyan aranyos mikor alszik. Az elmúlt három hónap alatt amit itt töltöttünk sokkal szorosabb lett közöttünk a kapcsolat. Nagyon megszerettük ezt a helyet, és igazából nem szeretnénk hazamenni. Szeretnék itt élni. Kedvesek az emberek, és itt vannak a gyerekek is, akiket imádok, és akikkel már nagyon sok időt töltöttem. Én vigyázok rájuk, ha a szüleik épp nincsenek itthon, így egy kis pénzt is keresek. Mély gondolataimból Austin mocorgása riasztott ki. Félig kómás fejjel nézett, és nagyokat pislogott. Ott akkor azt éreztem, hogy ez kell nekem egy életen át. Rámmosolygott, majd erős dörmögő hangján szólalt hozzám:
- Jó reggelt kicsim! - óvatos puszit lehelt homlokomra, majd magához ölelt.
- Neked is jó reggelt mackóm! - mondtam neki, majd hirtelen ötlettől fogva megfordultam, és az egyetlen kényes pontján csiklandozni kezdtem. Aranyos nevetésétől zengett minden, és ettől nekem is nevetnem kellett. A nevetés miatt sajnos nem figyeltem oda, így ő kerekedett felül, és  most az én nevetésemtől zengett minden. Mikor már megelégelte játékunkat, hirtelen mozdulattal a hátára kapott, és lerohantunk a konyhába. A többiek már javában reggeliztek, és szerintem kicsit sem néztek hülyének minket, mivel mindketten egy szál alsóneműben virítottunk, és csatakiáltással értünk a lépcső végére. Néhány pillanatig csak furán néztek, majd El, és Oli is követte a példánkat. Mi csajok párnákkal próbáltuk eltávolítani egymást a fiúk hátáról, és csatakiáltásainkat szerintem az egész utca hallotta. Nem is csoda, ha Ben sokkolva lépett be az ajtón. 
- Ti meg mi a szart csináltok. 
Hirtelen mindenki elhallgatott, majd pár másodperc múlva őrült nevetésben törtünk ki. A nap további részében semmit nem csináltunk. A konyhában sétáltam, és megtaláltam a postát. Ben nem sokat szokta nézegetni őket, mivel halmokban állt. 
- Számla, számla, számla...- dörmögtem, majd tágra nyílt szemmel olvastam a nevem az egyik levél borítóján. Furcsa elnyújtott betűkkel volt írva. "Holly Michel"  Letéptem a boríték tetejét, majd kivettem a benne lévő kis papírt. Szétnyitottam, majd olvasni kezdtem

                                             "Drága Hollym

   Levelemet egy szóval kezdeném, amit irántad érzek, vagyis Szeretlek. Leírnék neked néhány dolgot.
   Először is. Bármennyire is szeretlek én figyelmeztettelek. Megmondtam, hogy ezt még megbánjátok, és már készül is a tervem. Minden nap figyellek, és gyönyörű vagy...De ő elront téged. Tudom, hogy most már megbántad, hogy Őt választottad, és visszajönnél hozzám, de sajnos ígértem neked valamit. Sokat fogtok szenvedni, és soha nem hagyom, hogy boldogok legyetek. Sok kín, és szenvedés után pedig megöllek titeket. Mert ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié nem lehetsz! Ezt nagyon jól jegyezd meg! 
   Készüljetek, mert bármikor lecsaphatok...
                                                              
                                                                        Üdv: Freddy...  "

Könnyeim égették az arcom. Miért nem hagy végre békén. Szívem őrült módon vert, és remegtem. Ismertem őt, és tudtam, hogy bármire képes, de hogy erre is? Ekkor Austin lépett be...


*Austin szemszöge*

Egész nap jó volt a hangulat. Este felé filmet néztünk, mikor Holl eltűnt. Kimentem a konyhába egy kis vizet inni, mikor megtaláltam Hollyt a csempén ülve sírni. A szívem szakadt meg.
- Mi a baj kicsim? - szólni sem tudott, csak a kezembe nyomott egy papírt. Elvettem tőle, majd olvasni kezdtem. Nagyon ideges lettem, és mérgemben össze így gyűrtem a papírt. 
- Ezt meg hogy képzeli?- mondtam, és belerúgtam az előttem lévő szekrénybe. - Ha megtalálom megölöm. 
Gyere velem. - megfogtam a kezét, és kimentünk a hátsó ajtón, hogy senki ne lásson minket. Kiültünk a gyepre. Csodaszép csillagos ég volt odakinn. Csak néztük őket. 
- Vigyázni fogok rád. Soha nem bánthat téged az a vadállat. Ezt megígérem. - mondatomra megnyugodni látszott. Szipogva hajtotta fejét a vállamra, és gyenge karjaival megölelt. 
- Gyere. Menjünk aludni. - nem szólt csak bólogatott...

15 Rész.-

Először is...Basszus ezt hogy csináltátok? :o ennyi megtekintés wháááá *-*
Másodszor...sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de annyi dolgom akadt mostanság :/
Nem is szövegelek sokat...Jó olvasást xoxo
lehet hogy rövid lett, de most csak ennyire futotta :/

- Köszi- mondtam neki, majd Austint láttam meg, ahogy lefelé totyog a lépcsőn. Őrülten sexy volt, ahogyan egy szál alsóban felém közelít, megölel, majd macis hangjával a fülembe dormogja:
-Jó reggelt Kicsim! - hozzám hasonlóan ő is a kis pirulát kereste, amit hamar meg is talált, és el is pusztított.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a két fiút, akik még mindig kómás fejjel bámultak egy- egy adott pontot a konyha padlóján. Kérdésemre mégis mindketten rám néztek, és gondolkodó fejet vágtak, amin nagyon jót nevettem.
- Mondjuk elmehetnénk a vidámparkba.- adta az ötletet Ben, és ez érthető is, mivel ő van itthon. 
- Jézusom!- mondtam, mivel imádtam az ilyen helyeket, és mint egy kisgyerek ugráltam végig a konyhán. A nagy lármára El is lejött, és elég furcsán szemlélte, ahogy körülugrálom a két fiút. 
- Ennek meg mi baja? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Oliver is, így már jobbnak láttam lenyugodni. 
- Vidámparkba megyünk!- jelentettem ki egyszerűen, majd felfelé vettem az irányt, mivel Vidámparkba akarok menni. Előkerestem pár ruhát, majd hamar elkészültem. Közbe Austin is feljött, és még hamarabb elkészült. Mivel a többiek lassú csigák, ezért úgy gondoltam, hogy kimegyek kicsit az utcára. A nap sugarai lassan melegítették bőrömet,és gyerekek rohangásztak, meg hangosan nevettek is. Hosszan néztem őket, meg is mosolyogtam, mivel imádom a gyerekeket. Meghitt pillanat volt, de egy hirtelen jött rossz előérzet megzavarta ezt. Mintha valaki figyelne. Sietve néztem szét, de semmi gyanúsat nem véltem felfedezni, de az érzés még akkor is ott volt bennem. Gondolkodásomból egy aranyos hang szakított ki.
- Nem jössz velünk játszani?- mondta az a kislány, aki megállt előttem. Barna hosszú haja két fonatban esett vállára, kék szemeivel engem nézett, és elbűvölő mosolyával várta válaszom. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy miért ne? 
- Persze! - jelentettem ki neki - mit játszotok? 
- Fogócskát! - mondta, majd megfogta a kezem, és odavezetett a többiekhez, akik mind ujjongtak.
- Akkor most te leszel a fogó. - mondta az egyik fiú.
- Várjatok - mondtam, majd végignéztem a kis társaságon. öten voltak. - hogy hívnak titeket?
- Én Jenny vagyok- mondta a kislány aki idehívott.
- Én Matt.
- Stanly vagyok.
- Én Ginger.
- Én meg Louis. és te?
- Én Holly vagyok. Akkor kezdhetjük.- mondtam, majd utánuk eredtem. Nagyon élveztem, és jó volt kicsit felszabadulni velük.

* Austin szemszöge* 

Lassan készültünk el benn, mivel mind Ben telefonját kerestünk, és a lakáskulcsot, amit kb fél óra keresgélés után meg is találtunk. Furcsálltam, hogy Holly nem nyavalyog. Ekkor jöttem rá, hogy eltűnt. Fogalmam sincs hol van. Sietve téptem fel az ajtót, majd kiléptem. Meleg volt, és a nap is élesen sütött. Körülnéztem, majd megnyugodtam, mivel Holly épp a gyerekekkel játszott. Mosolyogva néztem, ahogy fogócskázik velük. Észre se vettem, hogy a többiek is kijöttek. Ezekszerint indulnánk is. Lassan odasétáltam a játszó tömeghez, és megálltam a közelükben. 
- Hát gyerekek, sajnálom, de ellopnám Hollyt, mivel most velem is játszania kell.
- Neeeee! - hallottam a Gyerkeket, amit kórusban csalódnak. - De holnap még megengedem, hogy átjöjjön oké? 
- Oké!- mondták megint kórusban, majd elindulhattunk. Elég hosszú séta volt, de meleg volt, és nagyon jó a társaság, így hamar eltelt az idő. Holly, és Eleanor nagyon fel voltak pörögve, és alig várták, hogy odaérjünk. Nemsokára meg is érkeztünk. Mindenhol hatalmas játékok vettek körül, és visítozást is hallottam. Holly azonnal megragadta a kezem, és magával húzott a hullámvasútra.Beültünk, majd lassan el is indultunk. A pálya meredeken tartott felfele, majd hirtelen elkezdett lejteni, körülöttem mindenhol visítoztak, én meg majdnem meghaltam a nevetéstől. Amilyen hamar elindultunk olyan hamar meg is álltunk. Igazából élveztem. Remekül éreztük magunkat. Egész nap tömtük magunkba a vatacukrot, és a fagylaltot. Még egy orijási mackót is nyertünk, amit mindenki ünnepélyesen Hollynak ajándékozott. Már sötét volt, mikor az utolsó játékhoz értünk: Az orjáskerékhez. Felültünk rá, majd elindult. Lassan ment körbe, így megcsodálhattuk a várost. Nagyon szép volt az egész. Holl a vállamra hajtotta a fejét, majd kis kezeivel át is ölelt. Én is átkaroltam őt. 
- Szeretlek. - búgta a fülembe, és kellemes hangjától meg is borzongtam.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd tovább csodáltuk a tájat. Késő estére értünk haza, és mind nagyon fáradtak voltunk már. Alig vetkőztünk le, már ágyban is voltunk, és aludtunk. Holly vékony kis karjai átölelték derekamat, és egyik lábát rárakta az enyémre. Hallottam, ahogy szuszogott. Olyan gyünyürűen aludt. Én meg csak bámultam, és arra gondoltam, hogy mivel érdemeltem ezt ki? Azt hogy egy ilyen lány van itt velem. Akit azt hiszem, hogy teljes szjvemből szeretek. Úgy mint még soha mást...