Reggel szokásosan kócos hajjal,és kómás fejjel ébredtem,és a nyakam is fájt. Álmosan keltem ki az ágyból,és a fürdő felé vettem az irányt, mivel a reggeli zuhany mindig jól esik.Szerencsémre senki nem volt benn,így nyugodtan végeztem a tevékenységem. Ma indulunk haza. Igazából nagyon megkedveltem Austin családját, és az biztos, hogy gyakori vendég leszek náluk, mivel Anne nagyon finomakat főz. A kellemesen meleg fürdőm után valami kellemes öltözetet kerestem,végül egy laza póló, és egy még lazább nadrág mellett döntöttem. Viszonylag hamar kész lettem. Austin egész éjjel autót javított, így engem ér a megtiszteltetés, hogy hazavezessek. Leballagtam a konyhába, és csak ekkor vettem észre, hogy én és Austin egyformán öltöztünk. Ezen jót nevettünk. Látszott rajta, hogy nagyon álmos, és hogy már alig bírja ébren. Kicsit beszéltünk még Anne-el, majd útnak indultunk. Austin bepakolta a csomagjaim, és beült mellém, de alig hogy elindultunk el is aludt. Féluton megálltam tankolni, mivel fogytán volt a benzin. Kicsit elhagyatott hely, és valamiért olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne engem. De senki nem volt a közelben. Tankoltam, majd bementem fizetni, de ekkor nem várt személlyel találkoztam.
- Nahát. Te itt?- kérdezte gúnyos hangnemben, majd elég lenézően figyelte, ahogy fizetek, majd indulok kifelé. Már épp kiértem volna, mikor megragadta a karomat, és arra késztetett, hogy visszaforduljak.- Kislány! Megbánod amit velem tettél. Engem nem lehet csak úgy lerázni. Még nem, tudod, hogy kivel kezdtél ki.- felment bennem a pumpa egyrészt Fred nagyon erősen szorította a csuklóm, másrészt pedig hogy mondhat ilyet, mikor ő csalt meg egy kiállhatatlan kurvával, aki mellesleg a legnagyobb ellenségem.
- Nem tudom, hogy ki fogja megbánni. Légy boldog Pamelával, és le lehet szállni rólam.- ennél a résznél erőszakosan rántottam ki gyenge kezem erős szorításából. - És amúgy is. Túl kevés vagy, hogy tönkre tégy. Sajnálom azt az időt, amit rád pazaroltam. - sziszegtem neki az utolsó szavakat, majd faképnél hagytam őt,de még így is hallottam utolsó szavait.
- Megbánjátok.- kiáltotta utánam, de én az autó felé siettem. Beültem, és örömmel tapasztaltam, hogy a kis álomszuszékom még mindig alszik. Szívem őrült tempóban vert, hiszen féltem. Megrémisztettek Fred szavai, és tényleg elhittem amiket mondott, de megpróbáltam nem törődni velük. Később lenyugodtam, és már haza is értünk. Austin csak ekkor kelt fel. Mosolyogva, és kócosan szállt ki az autóból, és segített bevinni a csomagokat. Anyáék nem voltak otthon, mivel mindketten munkában voltak. Rebecca pedig Niallal Londonba utazott nyaralni. Mi lessz ebből. Gondolataimból a mosolygó Austin ébresztett ki, és a szeme csillogásából megállapítottam, hogy van egy remek ötlete, amit most meg szeretne osztani velem.
- Van egy ötletem.- mondta, majd bólogatásom hatására folytatta.- Az ötletem a következő. Mi lenne, ha elmotoroznánk Miamiba? - először nagyot néztem, majd kis gondolkodás után rájöttem, hogy valóban nagyon jó ötlet.
- Te egy zseni vagy.- mondtam, majd adtam egy puszit a nagy kobakjára.
- Összeszedjük Olit, és Eleanort, és lemegyünk pár hétre.
- Oké, de mikor?
- Mondjuk holnap? - vonta meg a vállát, majd rám nézett.
- Nekem megfelel, de szóljunk a többieknek is, hogy hadd tudjanak elkészülni.
- Oké.- mondta, majd mindketten telefont ragadtunk, és tárcsáztuk legjobb barátainkat. A nagy megbeszélés után leültünk TVt nézni, de nem hagyott nyugodni a Freddel történt ügy, el akartam mondani valakinek, és ez a valaki Austin lesz, mivel benne maximálisan megbízom.
- Austin! - szólítottam meg, amire felfigyelt.- el szeretnék mondani valamit. - az addigi mosolygós arckifelyezése átváltott kicsit ijedtre.
- Micsodát? - kérdezte türelmetlenül.
- Máma hazafelé jövet megálltam tankolni, és találkoztam Freddel. - az ijedt pofát leváltotta az ideges arckifelyezés. - és megfenyegetett. - itt pattant a húr, és komolyan, ha Fred akkor ott lett volna, biztosan verekedés lett volna belőle.
- Szemét állat.- bukott ki belőle.- és mit mondott? - elmeséltem neki mindent. Nagyon felment benne a pumpa, ezért nyugtatgattam kicsit.
- Nyugi. Szerintem csak hangoskodott, hogy megijedjek.- mondtam, majd végigsimitottam a karján.
- De akkor sem tehet ilyet veled.- hangjában csengett a düh, és a megvetés. Nem tudtam mit mondani, vagy tenni, ezért megcsókoltam. Nem volt hosszú életű, de sokat jelentett, mivel szinte teljesen lenyugodni látszott. Imádta, hogy ilyen hatással vagyok rá, és hogy ennyire tudom befolyásolni őt. Alig hogy eltávolodtam tőle ő újból megcsókolt. Csókunkat anya, és apa zavarta meg,akik nevetve jöttek be kezükben papirszatyrokkal, mivel a bevásárló körútról jöttek.- Sziasztok.- köszönt anya, majd lerakta a kezében lévő csomagokat a konyha asztalra.
- Helló- köszöntem lazán.
- Jó napot .- udvariaskodott Austin.
-Na milyen volt?- kérdezte anya fülig érő mosollyal,majd elmeséltem neki, hogy nagyon jó volt.
- Örülök. Kicsim mi ma este elmegyünk nyaralni. - mondta apa, majd mosolyogva anyára nézett.
- Hová? - kérdeztem vissza kicsit izgatottan.
- Kicsit szeretnénk kikapcsolódni, és úgy gondoltuk, hogy egy hétre megszabadulunk a zajos várostól, és elmegyünk a Bahamákra. - ekkor anya ezer wattos mosollyal nézett minket.
- Értem, amúgy mi holnap reggel indulunk. Úgy döntöttünk, hogy lemotorozunk Miamiba.
- Csak ti ketten?. - nézett gyanakvóan apa.
- Nem. Jön Eleanor, és Oliver is.
- Oké. Mi megyünk csomagolni.
- Szerintem mi is.- mondtam, majd indultunk is, mivel még Austinhoz is át kell mennünk összepakolni az ő cuccait is. Már a szobámban voltunk, és pakoltam a cuccaimat, mikor eszembe jutott valami.
- Austin! Motorral hogy a francba viszem el ezt a gurulós szart? - ő csak jót nevetett kijelentésemen, de mikor lenyugodott gondolkodni kezdett,majd láttam rajta, hogy ötlete van. Semmit nem mondott, csak tárcsázott egy számot. Pár csengés után a szám tulajdonosa felvette. Austin kihangosította, majd megszólalt.
- Csá Ben. - mondta, majd a számomra ismeretlen férfi beleszólt a telefonba.
- Cső te barlanglakó. Mi van veled mostanság haver?
- Semmi különös, veled?
- Semmi, csak nyakig olajas vagyok, mivel ez a szar megint elromlott.
- Mondtam, hogy ne vedd meg. Ott volt az orrod előtt életed lehetősége, de neked ez a szar kellett.
- Oké oké. Ne baszass.
- Ben. Lenne egy orijási kérésem.
- Hallgatlak.
- Mikor mész vissza Miamiba?
- Holnap dél körül indulok, miért?
- Lenne pár csomagunk. El tudnád vinni?
- Persze, milyen csomag?
- Bőröndök, nyaralni készülünk.
- Haver miért nem hozod te?
- Motorral megyünk.
- Ja holnap reggel hozd el hozzám.
- Oké, majd tőled elhozzuk.
- Rendben haver, most leteszlek, mert ha nem javítom meg ezt a szart, jövő ijenkorra sem érek le.
- Oké szia.
- Szia.- ezzel vége is volt a beszélgetésnek.
- Ő ki volt?- kérdeztem, majd pakoltam tovább, és közben hallgattam Austin válaszát.
- Ben. Unoka testvérem.
- Értem.- egyszerű válaszommal lezártam a beszélgetést, majd miután kész lettünk átmentünk Austinhoz, ahol ismét nekem kellett pakolni. Mikor ott is kész voltunk Oli elhozta az ő csomagjaikat. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy nem enyém a legnagyobb csomag, hanem az Eleanoré. Ezután az egészet elvittük Benhez,majd visszamentünk Austin lakásába.Zuhanyzás után eltettük magunkat holnapra, mivel hosszú út áll előttünk, és eléggé hosszú napunk lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése