A szobába érve előkerestem pár cuccot, és Austin kérésének megfelelően melegen öltöztem.Ahogy kész voltam lementem.Austin már várt.Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, mivel mindig ezt csinálja.Mindig meglepetés minden,de igazából szeretem ezt.
-Na Hercegnőm?Mehetünk?-kérdezte,majd kijött a konyhából.
-Persze.-mondtam,majd elindultunk.Út közben ismét sokat nevettünk,mivel ez a nem nolmáris nem az utat nézte,és egy hatalmasat esett.Mindenki minket nézett,és nem értették,hogy mi van velünk.Elég vicces látvány lehettünk.Nem sétáltunk sokat,mikoris egy kis erdei úthoz értünk.A nap már kezdett lemenni,így szaporábbak lettek lépéseink,mígnem vége volt az útnak,és egy tó tárult a szemeim elé.Az egész hely gyönyörű volt.A tavat körülvették a fák,és ez adta azt a szépséget,amit már akkor megszerettem.
-Ez olyan szép.-mondtam neki.Ő csak egy mosollyal nyugtázta örömöm.-De miért hoztál el ide?-kérdőn néztem rá,hiszen azért ez a dolog mégiscsak érdekel.
-Tudod.-itt mély levegőt vett,és ismét a tájat nézte.-Mindig ide jöttem ki,ha valami gondom volt.Úgy értem,hogy ha valami bántott mindig ide menekültem.Valahogy megnyugtat.-mondta,majd mélyen a szemembe nézett.Nem tudtam semmit sem mondani.Furcsa volt.
-Szeretlek.-mondtam ki végül.Először mondtam neki.Meglepetten,de mosolyogva nézett rám,és igaz kicsit magamon is meglepődtem.
-Én is szeretlek hajolt közelebb,és puha mézédes ajkait enyémnek tapasztotta.Nem maradtunk túl sokat,mivel Austin autója elromlott,és szeretné elvinni valami Charliehoz.Visszamentünk,majd Austin elment.
*Eközben Niall lakásán*
-Niall!Hol van a sütim?-kiáltottam neki,mivel a szobájában volt.Tudtam,úgy tudtam.
-Ööö...-hallottam a hangját,majd szobája felé vettem az irányt.Az ágyán ült,és a laptopját bújta.
-Niall James Horan hol a francban van a süteményem a hütőből?-Álltam elé.Laptopját lassan rakta le,majd kiskutya szemekkel nézett emgem.
-Megettem.-mondta halkan,majd ugyanúgy nézett engem.
-Tudtam,úgy tudtam,hogy nem szabadna ott hagynom-mondtam,majd durcásan vágtam le magam az ágy másik felébe.
-De ahogy kinyitottam a hűtőt ott volt,és azt kiáltotta,hogy Egyél meg! Egyél meg Niall!-mondta,és ennél a résznél vékonyabb hangra váltott.-és ki tud ellenállni egy sütinek?-nem birtam tovább és hangosan nevettem fel.Odajött,és megölelt.Úgy imádom,hogy ilyen bolond.Valamilyen indokkal odament a szekrényéhez,és kinyitotta annak ajtaját.A rengeteg kalap csak úgy hívogatott.-Na ezt figyeld- mondta,majd felhejezte fejére az egyik kalapot.-Látod?Ilyen profin senki nem tudja feltenni a kalapot.Még te sem.-Nyújtotta ki a nyelvét.
-Na persze azt csak hiszed.-nem szabad hagynom magam.
-Miből gondolod,hogy jobb vagy nálam ebben?-kérdezte kihívó tekintettel,majd egy lépéssel közelebb jött.
-Megmutassam,én hogyan csinálom?-mentem én is közelebb egy lépést.
-Na lássuk.-mondta,majd a szekrénye felé mutatott.Kivettem belőle egy darabot,és elkezdtem a trükkömet,ami abból állt,hogy feldobtam a kalapot a fejemre.Nem nagy trükk,de azért jobb mint a Niallé.-Na MR.ÉNJOBBVAGYOKMINDENBEN? Erről mi a véleménye?-kérdeztem,majd odamentem hozzá.Elismerően mosolygott,majd ki is mondta.
-Igen jobb volt mint az enyém.-mondta jól hallhatóan,majd duzzogva ült le az ágyra.Odamentem,majd leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle,mivel elég élethűnek tűnt a duzzogása.
-Taníts meg erre a trükkre-mondta,majd elkezdtem magyarázni a technikáját,ami nem volt nagy dolog,viszont Niallnak még ez is nehéz volt,mivel két órán keresztül magyaráztam neki,mire végre sikerült.
*Austin szemszöge*
Nagy léptekkel haladtam Charlie házához.Holnap mennénk haza,de az autóm elromlott,és ő a környék legjobb autó szerelője.Igazából már régóta ismerem őt.Kiskoromban mindig oda jártam,és segítettem neki ahogy tudtam.Megálltam a ház előtt,ami most feketén állt,és fölém meredt.Szinte teljesen sötét volt,csak egy lámpa égett az egyik szobában.Becsöngettem,majd az ajtóban megjelent ő...
IMADOM <3
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlésxoxo