17. Rész

Sziasztok! Annyira sajnálom, hogy ilyen lusta voltam, de hát a suli, meg minden... :/
De a téli szünetben rengeteg résszel foglak megörvendeztetni :)
Jó olvasást :) elég rövid lett :/



Reggel kómásan, és gyűrötten keltem fel, Austin még aludt. Figyeltem kicsit, majd közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam kedvesen, mert tudtam hogy imádja:
- Jó reggelt Kicsim. - Erre már ő is megmoccant,becsukott szemmel felém fordult, és mosolyából láttam, hogy igenis ébren van. Megölelt, majd kinyitotta a szemeit. Megcsókolt, majd csiklandozni kezdett. Nevetésem töltötte be az egész szobát. Mikor már megelégelte ez, egyszerű mozdulattal a hátára kapott, majd hatalmas csatakiáltással kirúgta az ajtót, és lerohant velem a lépcsőn. Meglepetésünkre senki nem volt a házban. Furcsa volt, de azért örültünk is neki. Végre egy kicsit kettesben lehettünk. Reggelit készítettem. 
- Kicsim! - szólított meg, majd lenyelte azt a falatot ami épp a szájában volt. - van egy meglepetésem,- mondta, majd csak mosolygott.
- Mi az? - kérdeztem, de csalódnom kellett, mivel csak megrázta a fejét.
- Majd megtudod.- mondta, és elment zuhanyozni. Mivel holnap indulunk haza, gondoltam, hogy felmegyek, és összepakolok. Nem számítottam arra, hogy ekkora rumli van a szobánkban. Mikor már 10 perc keresgélés után megkaptam a két bőröndöt Austin lépett be a szobába.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva. 
- Pakolni próbálok. - mondtam, majd összeszedtem még pár ruhát.- Nem szeretnéd elmondani, hogy mi a meglepetésem? 
- Nem. - jelentette ki egyszerűen, majd továbbsétált, és pólót vett magára. - Csak annyit mondok, hogy ma este fontos helyre megyünk.
- Hova? - kérdeztem furán.
- Egyik unokatestvérem eljegyzésére.- mondta, majd kifelé sétált a szobából, de az ajtónál megtoldotta. - legyél csinos, szeretlek.
- Én is szeretlek. - Mondtam, majd pakoltam tovább. Körülbelül másfél óra kellett, amíg mindent össze tudtam szedni. A ma esti csinos ruhákat az ágyra tettem, és lementem a nappaliba. Austin egy filmet néztem, és ahogy észrevettem valami akciófilm. Visszamentem a szobánkba, és zenét  hallgattam, de elaludtam.

*Austin szemszöge*

Belealudtam a filmembe, és mikor felébredtem azt sem tudtam, hány óra. A konyhába mentem, mivel nagyon éhes voltam. Csináltam magamnak egy szendvicset, és Holly keresésére indultam. Furcsa volt, hogy nem hallom sehol, hogy énekel, vagy ilyesmi. Szinte minden szobába benéztem már és kicsit meg is ilyedtem, mivel eszembe jutott Fred levele. Rémülten rohantam be az utolsó szobába, de ott sem volt. Elővettem a telefonom, és remegve tárcsáztam őt. Meglepetésemre ott csengett mellettem. Kétségbeesetten mentem ki a házból, és más ötlet hiján elindultam a tengerpartra. Tudtam, hogy Holly imád ott sétálni, de akármennyire is reménykedtem itt sem találtam. Leültem a homokba, és gondolkodtam. Kezeim és egész testem remegett a félelemtől. Majd megszólalt a telefonom....

16 Rész.-

Hát sziasztok :) Úgy gondoltam megérdemeltek  egy részt ezen a hétvégén. :) Mert annyira jók vagytok <3 :)
FIGYELEM! A történetben ismét lesz egy kis időbeli előugrás :)
Jó olvasást xoxo   lehet hogy rövid lett, de most ennyire futotta :/

Kócosan ültem fel az ágyban, és nagyot ásítva néztem körül. Austin még mindig aludt, olyan aranyos mikor alszik. Az elmúlt három hónap alatt amit itt töltöttünk sokkal szorosabb lett közöttünk a kapcsolat. Nagyon megszerettük ezt a helyet, és igazából nem szeretnénk hazamenni. Szeretnék itt élni. Kedvesek az emberek, és itt vannak a gyerekek is, akiket imádok, és akikkel már nagyon sok időt töltöttem. Én vigyázok rájuk, ha a szüleik épp nincsenek itthon, így egy kis pénzt is keresek. Mély gondolataimból Austin mocorgása riasztott ki. Félig kómás fejjel nézett, és nagyokat pislogott. Ott akkor azt éreztem, hogy ez kell nekem egy életen át. Rámmosolygott, majd erős dörmögő hangján szólalt hozzám:
- Jó reggelt kicsim! - óvatos puszit lehelt homlokomra, majd magához ölelt.
- Neked is jó reggelt mackóm! - mondtam neki, majd hirtelen ötlettől fogva megfordultam, és az egyetlen kényes pontján csiklandozni kezdtem. Aranyos nevetésétől zengett minden, és ettől nekem is nevetnem kellett. A nevetés miatt sajnos nem figyeltem oda, így ő kerekedett felül, és  most az én nevetésemtől zengett minden. Mikor már megelégelte játékunkat, hirtelen mozdulattal a hátára kapott, és lerohantunk a konyhába. A többiek már javában reggeliztek, és szerintem kicsit sem néztek hülyének minket, mivel mindketten egy szál alsóneműben virítottunk, és csatakiáltással értünk a lépcső végére. Néhány pillanatig csak furán néztek, majd El, és Oli is követte a példánkat. Mi csajok párnákkal próbáltuk eltávolítani egymást a fiúk hátáról, és csatakiáltásainkat szerintem az egész utca hallotta. Nem is csoda, ha Ben sokkolva lépett be az ajtón. 
- Ti meg mi a szart csináltok. 
Hirtelen mindenki elhallgatott, majd pár másodperc múlva őrült nevetésben törtünk ki. A nap további részében semmit nem csináltunk. A konyhában sétáltam, és megtaláltam a postát. Ben nem sokat szokta nézegetni őket, mivel halmokban állt. 
- Számla, számla, számla...- dörmögtem, majd tágra nyílt szemmel olvastam a nevem az egyik levél borítóján. Furcsa elnyújtott betűkkel volt írva. "Holly Michel"  Letéptem a boríték tetejét, majd kivettem a benne lévő kis papírt. Szétnyitottam, majd olvasni kezdtem

                                             "Drága Hollym

   Levelemet egy szóval kezdeném, amit irántad érzek, vagyis Szeretlek. Leírnék neked néhány dolgot.
   Először is. Bármennyire is szeretlek én figyelmeztettelek. Megmondtam, hogy ezt még megbánjátok, és már készül is a tervem. Minden nap figyellek, és gyönyörű vagy...De ő elront téged. Tudom, hogy most már megbántad, hogy Őt választottad, és visszajönnél hozzám, de sajnos ígértem neked valamit. Sokat fogtok szenvedni, és soha nem hagyom, hogy boldogok legyetek. Sok kín, és szenvedés után pedig megöllek titeket. Mert ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié nem lehetsz! Ezt nagyon jól jegyezd meg! 
   Készüljetek, mert bármikor lecsaphatok...
                                                              
                                                                        Üdv: Freddy...  "

Könnyeim égették az arcom. Miért nem hagy végre békén. Szívem őrült módon vert, és remegtem. Ismertem őt, és tudtam, hogy bármire képes, de hogy erre is? Ekkor Austin lépett be...


*Austin szemszöge*

Egész nap jó volt a hangulat. Este felé filmet néztünk, mikor Holl eltűnt. Kimentem a konyhába egy kis vizet inni, mikor megtaláltam Hollyt a csempén ülve sírni. A szívem szakadt meg.
- Mi a baj kicsim? - szólni sem tudott, csak a kezembe nyomott egy papírt. Elvettem tőle, majd olvasni kezdtem. Nagyon ideges lettem, és mérgemben össze így gyűrtem a papírt. 
- Ezt meg hogy képzeli?- mondtam, és belerúgtam az előttem lévő szekrénybe. - Ha megtalálom megölöm. 
Gyere velem. - megfogtam a kezét, és kimentünk a hátsó ajtón, hogy senki ne lásson minket. Kiültünk a gyepre. Csodaszép csillagos ég volt odakinn. Csak néztük őket. 
- Vigyázni fogok rád. Soha nem bánthat téged az a vadállat. Ezt megígérem. - mondatomra megnyugodni látszott. Szipogva hajtotta fejét a vállamra, és gyenge karjaival megölelt. 
- Gyere. Menjünk aludni. - nem szólt csak bólogatott...

15 Rész.-

Először is...Basszus ezt hogy csináltátok? :o ennyi megtekintés wháááá *-*
Másodszor...sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de annyi dolgom akadt mostanság :/
Nem is szövegelek sokat...Jó olvasást xoxo
lehet hogy rövid lett, de most csak ennyire futotta :/

- Köszi- mondtam neki, majd Austint láttam meg, ahogy lefelé totyog a lépcsőn. Őrülten sexy volt, ahogyan egy szál alsóban felém közelít, megölel, majd macis hangjával a fülembe dormogja:
-Jó reggelt Kicsim! - hozzám hasonlóan ő is a kis pirulát kereste, amit hamar meg is talált, és el is pusztított.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem a két fiút, akik még mindig kómás fejjel bámultak egy- egy adott pontot a konyha padlóján. Kérdésemre mégis mindketten rám néztek, és gondolkodó fejet vágtak, amin nagyon jót nevettem.
- Mondjuk elmehetnénk a vidámparkba.- adta az ötletet Ben, és ez érthető is, mivel ő van itthon. 
- Jézusom!- mondtam, mivel imádtam az ilyen helyeket, és mint egy kisgyerek ugráltam végig a konyhán. A nagy lármára El is lejött, és elég furcsán szemlélte, ahogy körülugrálom a két fiút. 
- Ennek meg mi baja? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Oliver is, így már jobbnak láttam lenyugodni. 
- Vidámparkba megyünk!- jelentettem ki egyszerűen, majd felfelé vettem az irányt, mivel Vidámparkba akarok menni. Előkerestem pár ruhát, majd hamar elkészültem. Közbe Austin is feljött, és még hamarabb elkészült. Mivel a többiek lassú csigák, ezért úgy gondoltam, hogy kimegyek kicsit az utcára. A nap sugarai lassan melegítették bőrömet,és gyerekek rohangásztak, meg hangosan nevettek is. Hosszan néztem őket, meg is mosolyogtam, mivel imádom a gyerekeket. Meghitt pillanat volt, de egy hirtelen jött rossz előérzet megzavarta ezt. Mintha valaki figyelne. Sietve néztem szét, de semmi gyanúsat nem véltem felfedezni, de az érzés még akkor is ott volt bennem. Gondolkodásomból egy aranyos hang szakított ki.
- Nem jössz velünk játszani?- mondta az a kislány, aki megállt előttem. Barna hosszú haja két fonatban esett vállára, kék szemeivel engem nézett, és elbűvölő mosolyával várta válaszom. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy miért ne? 
- Persze! - jelentettem ki neki - mit játszotok? 
- Fogócskát! - mondta, majd megfogta a kezem, és odavezetett a többiekhez, akik mind ujjongtak.
- Akkor most te leszel a fogó. - mondta az egyik fiú.
- Várjatok - mondtam, majd végignéztem a kis társaságon. öten voltak. - hogy hívnak titeket?
- Én Jenny vagyok- mondta a kislány aki idehívott.
- Én Matt.
- Stanly vagyok.
- Én Ginger.
- Én meg Louis. és te?
- Én Holly vagyok. Akkor kezdhetjük.- mondtam, majd utánuk eredtem. Nagyon élveztem, és jó volt kicsit felszabadulni velük.

* Austin szemszöge* 

Lassan készültünk el benn, mivel mind Ben telefonját kerestünk, és a lakáskulcsot, amit kb fél óra keresgélés után meg is találtunk. Furcsálltam, hogy Holly nem nyavalyog. Ekkor jöttem rá, hogy eltűnt. Fogalmam sincs hol van. Sietve téptem fel az ajtót, majd kiléptem. Meleg volt, és a nap is élesen sütött. Körülnéztem, majd megnyugodtam, mivel Holly épp a gyerekekkel játszott. Mosolyogva néztem, ahogy fogócskázik velük. Észre se vettem, hogy a többiek is kijöttek. Ezekszerint indulnánk is. Lassan odasétáltam a játszó tömeghez, és megálltam a közelükben. 
- Hát gyerekek, sajnálom, de ellopnám Hollyt, mivel most velem is játszania kell.
- Neeeee! - hallottam a Gyerkeket, amit kórusban csalódnak. - De holnap még megengedem, hogy átjöjjön oké? 
- Oké!- mondták megint kórusban, majd elindulhattunk. Elég hosszú séta volt, de meleg volt, és nagyon jó a társaság, így hamar eltelt az idő. Holly, és Eleanor nagyon fel voltak pörögve, és alig várták, hogy odaérjünk. Nemsokára meg is érkeztünk. Mindenhol hatalmas játékok vettek körül, és visítozást is hallottam. Holly azonnal megragadta a kezem, és magával húzott a hullámvasútra.Beültünk, majd lassan el is indultunk. A pálya meredeken tartott felfele, majd hirtelen elkezdett lejteni, körülöttem mindenhol visítoztak, én meg majdnem meghaltam a nevetéstől. Amilyen hamar elindultunk olyan hamar meg is álltunk. Igazából élveztem. Remekül éreztük magunkat. Egész nap tömtük magunkba a vatacukrot, és a fagylaltot. Még egy orijási mackót is nyertünk, amit mindenki ünnepélyesen Hollynak ajándékozott. Már sötét volt, mikor az utolsó játékhoz értünk: Az orjáskerékhez. Felültünk rá, majd elindult. Lassan ment körbe, így megcsodálhattuk a várost. Nagyon szép volt az egész. Holl a vállamra hajtotta a fejét, majd kis kezeivel át is ölelt. Én is átkaroltam őt. 
- Szeretlek. - búgta a fülembe, és kellemes hangjától meg is borzongtam.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd tovább csodáltuk a tájat. Késő estére értünk haza, és mind nagyon fáradtak voltunk már. Alig vetkőztünk le, már ágyban is voltunk, és aludtunk. Holly vékony kis karjai átölelték derekamat, és egyik lábát rárakta az enyémre. Hallottam, ahogy szuszogott. Olyan gyünyürűen aludt. Én meg csak bámultam, és arra gondoltam, hogy mivel érdemeltem ezt ki? Azt hogy egy ilyen lány van itt velem. Akit azt hiszem, hogy teljes szjvemből szeretek. Úgy mint még soha mást...  

14.- Rész (+18)

Hát sziasztok :) Meghoztam az új részt, gondolom, hogy nagyon kíváncsiak vagytok a folytatásra :) Remélem nem okozok nagy csalódást #muhahah :)
Jó olvasást :)

Fölém kerekedett, majd csókokkal hintette be testem minden egyes részét. Lassan szedtem le róla laza pólóját, majd kezemmel végigsimítottam jól kidolgozott felsőtestét. a kezei még mindig combomat simogatták, de egyre feljebb haladtak rajta.

*Austin szemszöge*

Akartam őt, ott és úgy ahogy van. Imádtam, amit belőlem váltott ki. Egy különös, új érzést, amit csak iránta éreztem, és csak iránta fogok érezni. Lassan leszedte rólam a pólóm, majd végigsimított a mellkasomon, amitől kirázott a hideg, megborzongtam, majd én is cselekedtem, mivel kezeim egyre feljebb csúszott gyönyörű combjain. Már nem bírtam magammal, így megfogtam ruhája szélét, és egy egyszerű mozdulattal kaptam le róla. Alakja mint mindig most is gyönyörű volt, és a csipkés alsóneműje csak tovább fokozta vágyaimat. Holl már a nadrágom övével dolgozott, és viszonylag hamar sikerült neki leszednie rólam a nadrágomat is. Éreztem, ahogyan már nem bírok magammal, ezért elég vadul markoltam meg melleit, amitől félhangos nyögést hallatott. Még soha nem hallottam, de már most imádom. Ismét nyakát támadtam, és  fülébe dörmögtem, mert tudom, hogy imádja. Körmeit végighúzta a hátamon, amitől az én számból is erőteljes nyögés hallatszott. De ezzel itt volt a vég, és egyben egy új kezdet, mivel már végképp nem bírtam magammal. Egyszerű mozdulattal csatoltam ki melltartóját, ami lassan lecsúszva a földön landolt. Kezei bokszerem szélére csúsztak, majd lassan letolta azt.

*Holly szemszöge*

Szívem eszeveszett sebességgel vert, és úgy éreztem, hogy menten elégek. Már minden fölösleges ruhadarab lekerült rólunk. Gyengéden átölelt, majd feltette utolsó kérdését:
- Biztos akarod? - mélyen a szemébe néztem, és próbáltam felfedezni benne, hogy ő tényleg akarja-e ezt. Válaszom rövid és tömör, volt:
- Mindennél jobban.- nem kellett sokat várnom és már az ágyon feküdtünk. Austin már eleget tett a megfelelő védekezési előírásoknak. Fölém kerekedett, majd mélyen a szemembe nézve bepozicionálta magát, majd lassan belém hatolt. A fájdalom már-már elviselhetetlen volt, és szememből is kiesett egy két könnycsepp, de nagyon óvatos, és figyelmes párra találtam, így egy idő után már azt kívántam, hogy bárcsak soha  ne érne véget az a pillanat. Austin lökései egyre gyorsabbak lettek. Imádtam, amit, és ahogy akkor ott csinált, akkor ott minden tökéletes volt. Szinte az idő is megállt. Imádtam minden egyes mozdulatát. Akkor ott, teljesen, és visszafordíthatatlanúl beleszerettem. Egymás mellett feküdtünk. Testünk forrt. Nem tudtam mit mondani. Nem akartam elrontani ezt a tökéletes pillanatot. A csend már -már kezdett eléggé kínos lenni,de szerencsére ő szólalt meg előbb:
- Tudom, hülye kérdés, de úgy éreztem, hogy én vagyok neked az első. Hogy lehet ez?- elmosolyodtam, és én magam is elgondolkodtam azon, hogy hogy is lehetséges ez, majd rájöttem, hogy hogyan is:
- A válasz nagyon egyszerű. - Kérdőn nézett le rám, majd folytattam- mert eddig rád vártam. - láttam rajta a pillanatnyi lepettséget, de ez hamar elillanni látszott. Nem is beszéltünk többet, mivel mindketten mély álomba szenderültünk. A reggeli ébredésem nem volt olyan kellemes érzés mint a tegnap éjjeli dolgok. Elgondolkodtam kicsit azon, hogy ez most tényleg nem álom volt, hanem téynleg velem történt meg ez és ettől valami különös boldogság töltött el, de ez is hamar elszállt, mivel fejem éles fájdalommal jelezte, hogy nem tetszik neki a tegnap esti nagy mennyiségű alkoholfogyasztás. Magamra kaptam a tegnap esti alsómat, majd Austin pólóját, majd leballagtam a konyhába egy kis fájdalomcsillapítóért. Ben már lenn volt, és ahogy elnéztem neki is ugyanarra a kis pirulára volt szüksége, mint nekem. 
- Tessék.- nyújtotta felé a gyógyszeresdobozt, kipattintottam belőle egy kis szemet, majd legurítottam a torkomon. 
- Köszi.- mondtam neki miután kész voltam, majd Austint pillantottam meg, ahogy lefelé totyog a lépcsőn...