Jó olvasást xoxo
*Austin szemszöge*
Holly hangja ébresztett. A szemem szinte azonnal kipattant, és néhány szaporább pislogás után már láttam is valamit. Holl mellettem ugrált az ágyon, és folyton azt hajtogatta, hogy "Jujj de jó lesz! Jujj de jó lesz!", és folyamatosan nevetett.
- Öhmm...Holl minden rendben? Csak kifestünk pár falat.- motyogtam elég furcsán nézve rám, végülis csak egy kis festegetés.
- Ááá olyan ünneprontó vagy.- biggyesztette le ajkát, majd nagyot huppanva leült az ágyra.
- Ha téged ez boldoggá tesz?!- tártam szét a karom, majd hirtelen felindulásból felálltam az ágyra, és ugrálni kezdtem, miközben azt hadartam, hogy "Jujj de jó lesz!". Holl a hasát fogva nevetett, de annyira, hogy alig bírt levegőt venni. Arra viszont nem számítottam, hogy Ben benyit a szobába. Összeráncolt szemöldökkel szemlélte, hogy mit is csinálok, majd őrült nevetésbe kezdett. Azt hittem, hogy nevetgélnek kicsit, és abba is hagyják. Tévedtem. Hisztérikus röhögésbe kezdte, és 5 percig abba sem hagyták.
- Kár hogy nincs róla videónk.- törölgette a szemét Ben, mire eléggé szúrós pillantásokkal illettem. Holl egyetértően bólogatott, majd ő is megtörölte a szemét, felállt, és elment zuhanyozni.
- Haver. Ugye tudod, hogy kik*rt nagy mázlid van. - fordult felém Ben, miközben megveregette a vállam. Az ajtó felé néztem, ahol a barátnőm sétált ki nemrég, majd Benre néztem.
- Tudom.-válaszom egyszerű volt, mégis minden benne volt.
- Nagyszerű lány, és nagyon boldog veled. Látszik rajta.- mondta mosolyogva, majd egy pillanat alatt elkomorodott, és nagyot sóhajtva folytatta.- Bárcsak velem lenne még.- majd a szemembe nézett. Szemében óriási fájdalmat láttam. Igen. Mióta Sarah meghalt Ben őrülten magányos. Sarah volt Ben igaz szerelme. Nem túlzok, nagyon szerette őt. A kezét is megkérte, és már az esküvőjük időpontja is megvolt, csak a sors közbeszólt. Sarah balesetben halt meg, amit egy részeg sofőr okozott. Ben éjjel kapta a hívást, amiben egy rendőr közölte, hogy Sarah meghalt. Összetört. Teljesen. Azóta rá se nézett más nőre. Úgy érzi, hogy nem kell neki senki. Talán igaza van. Bár ez már 3 éve történt, ő még mindig nem tudott átlépni a történteken.
- Nagyon szereted őt?- kérdezte, és ezzel ki is zökkentett gondolatmenetemből.
- Igen.-válaszoltam egyszerűen, mert nem tudtam mit kellene mondanom. Azt hiszem ez volt a helyes válasz. Ben elmosolyodott, majd felállt és távozni készült, de az ajtóban megtorpant, és visszanézett.
- Vigyázz rá!- nézett rám, majd kiment. Hátravetettem magam az ágyon és becsuktam a szemem. Semmi nem járt a fejemben, csak úgy feküdtem, és a semmibe meredtem. Egészen addig, amíg valaki rám nem ugrott. Természetesen Holly volt, aki sürgetett, hogy menjek már zuhanyozni, mert ő minél hamarabb festeni akar. Kénytelen voltam elslisszolni, mielőtt rám támadt volna. Így történt az, hogy mi már 9-kor az üzlet előtt álltunk, és azt hallgattuk, ahogyan Holl magyaráz nekünk egy színről.
- Szerintem nehéz napunk lesz.- suttogtam Bennek, aki eléggé fájdalmas arcot vágott. Hát így kezdünk neki a mai napnak.Két és fél óra mászkálás után sikerült megtalálni a megfelelő színt. A házunkhoz érve festős ruhába öltöztünk, ami egy laza pólót, és elnyűtt farmerből állt, és nekikezdünk a festésnek.
*Holly szemszöge*
Sikerült megtalálni azt a színt, amiről pár napja beszélek Austinnak, aki ugye egész végig nem figyelt. A megfelelő szín pedig a bézs volt. Szerinte barna, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy a kettő nem ugyanaz. Nem jártam sikerrel. Már lassan be is fejeztük, amikor Austin gyermekded énje előbukkant és összefestékezett. Ezt én sem hagyhattam, és össze vissza festegetve egymás arcát,haját és ruháját nevetgéltünk. Ben csak állt, és rajtunk nevetett, ezt viszont egyikünk sem hagyhatta, így rá is került egy elég nagy adag festék. Röhögve dőltünk hátra mindhárman, és a plafont néztük. Egyikünk sem szólalt meg. Szavak nélkül is tudtuk, hogy mennyire jól érezzük magunkat most itt. Nagyon hálás vagyok Bennek, hogy mindenben segít. Nélküle nem biztos, hogy ma végeztünk volna. Fáradtan, és festékesen vonultunk Benhez, ahol viszont megszenvedtük a festéket, mivel az nagyon makacs volt, és nem jött le. Mivel engem ért a megtiszteltetés, hogy főzzek nekem kellett leghamarabb végezni a fürdéssel, így marad néhány folt rajtam. Vacsora után nem volt kedvem meccset nézni a fiúkkal, így arra döntöttem, hogy alszom egy jót, mivel rég nem aludtam ki magam úgy igazán. A szobánkban szöszmötöltem még kicsit, mikor úgy éreztem valaki figyel. Körülnéztem de senkit nem láttam. Furcsa érzésem volt. Olyan mint eddig még soha. A gyomrom görcsbe rándult, és nem hagyott alább. Nem tudtam mi történt velem, de úgy éreztem, hogy valaki igenis figyel. Mivel eléggé megijedtem inkább jobbnak láttam lemenni a fiukhoz akiknek fel sem tűnt hogy ott ülök mellettük. A hülye érzés alábbhagyott, és kezdem élvezni a meccset. Az utolsó emlékem, hogy egy gól után mindkét fiú felugrik, és őrült kiabálás után ugrálnak egy sort, majd elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése