Sorry!

Sziasztok!

   Sajnálom hogy csak úgy eltűntem! Sok dolog közrejátszott. A blogot sajnos már nem fogom folytatni, mivel az életem ezen része már több mint 2 éve lezárúlt, ezért úgy gondolom nem lenne értelme folytatni ! Köszönöm hogy eddig velem voltatok, és hogy olvastátok a blogom ! Viszlát!

25. Rész.-

És túl a 2000 látogatón ♥♥♥ Jujj annyira örülök c: És e nagy örömöm gyümölcseként itt is az új rész !!! ♥
Jó olvasást xoxo

*Holly szemszöge*

Három hete keményen dolgozunk a házzal. Festettünk, szereltünk,berendeztünk, és most itt állok a kész házunk nappalijában. Lehet hogy túlzásnak tűnik, de gyönyörű lett. Sok munka volt vele, de komolyan megérte. Épp reggelit készítettem, mikor Austin jelent meg meg mögöttem. Karjait derekam köré fonta, és lágyan belepuszilt a nyakamba. Szinte automatikusan felnevettem, majd megpördültem, és csókkal köszöntöttem őt.
- Mit csinálunk ma?- kérdezte.
- Nem tudom. - ültem az ölébe, majd összeborzoltam a haját. Mosolyogva nyúlt a kezem után, majd mikor újra biztonságban tudta szőkés tincseit megcsókolt.
- Nekem lenne pár ötletem.- búgta a fülembe, de olyan hangon, amitől megborzongtam. Ekkor viszont csöngettek.
- Öhm...Vendéget várunk?- kérdeztem majd felpattanva az öléből az ajtó felé indultam. Kinyitottam azt, és ekkor valaki sikítva a nyakamba ugrott. Szorosan öleltem át Eleanort, majd ugráltunk egy sort. Sikoltozásunkra Austin is odajött, majd nem épp sikoltozva, de kitörő örömmel üdvözölte Olivert. Mikor kicsit alább hagytunk a hatalmas örömünkkel betessékeltem őket a nappaliba.
-Üljetek le.- utasítottam őket. De azt hiszem mikor ezt kimondtam akkor nem arra gondoltam, hogy El a földön hemperegjen, vagy Oli kiterüljön a kanapén. De rájuk hagytam mivel ők El és Oli. Egy kiadós kaja, és beszélgetés után ismét csöngettek. Ekkor már Austin ment ajtót nyitni. Ismét sikongás hallottam, majd egy ismerős nevetést is. Rebecca és Niall léptek be a nappaliba. Reb azonnal hozzám szaladt, és szorosan átölelt. Gondolom az előbbi sikítását is nekem célozta. Niall habozott az ölelgetésemmel, végül magamhoz ragadtam, és megöleltem.
- Amúgy...- mondta tele szájjal Oli.- hogy képzeltétek hogy nem hívtok meg ház avató bulira?- nagyot nevettünk, mivel az épp akkor szétrágott mogyoró darab kiesett a szájából. Ismét túl estünk egy tartalmas beszélgetésen, mikor újból csöngettek. Felálltam, majd az ajtóhoz lépkedtem. Kinyitottam. Ben állt ott egyedül. Mosolyogva bennebb invitáltam, majd megöleltem.
- Úgy hallottam buli van. - mondta, majd egyszerre nevettünk fel. A nappaliba érve Oli állt fel mondván, hogy akkor csapjunk bele.
- Mi lenne ha lemennénk a partra ahelyett hogy szétbarmolnád a házunkat.- mondta Austin. Erre már mindenki rábólintott, úgy hogy irány volt a part. 10 perc séta után máris a parton voltunk. Bár tömeg azért volt, a mi magunk együtt maradt, és jó érezte magát. Sokan irigykedve néztek felénk, mivel a hangos röhögés, és mesélés bizony elég messzire elhallatszott. Kétség kívül mi voltunk a legboldogabb, és leghangosabb társaság. Oli tűnt el, majd 10 perc múlva visszajött hozzánk egy pezsgővel, és poharakkal. Kérdőn néztünk felé, aki szótlanul állt, és a barátnője felé biccentett. El mosolygott, majd izgatottan felemelte a kezét. Gyűrüsújját egy gyönyörű gyűrű diszitette. Hogy hogy eddig nem tűnt fel. Sikítozva ugrottam barátnőm nyakába, aki hasonlóképp tett. Azt hiszem ma többet sikoltoztam, mint eddig életemben. Mindenki sorra gratulált nekik, majd pezsgő kortyolgatás közben megnéztük a naplementét. Összességében csodás nap volt, és azthiszem ezt mindenki így gondolja. 
- Akkor indulhatunk haza.- mondta Niall, mikor már kellőképp hűvös lett. 
- Mind haza akartok menni? - kérdeztem.
- Mi megszállunk egy szállodában, majd holnap indulunk.- mondta Reb.
- Mi éjszakai motorozást választjuk.- biccentett Oli.
- Szerintem pedig maradjatok csak nálunk. Van elég hely mindenkinek.- mondta Austin. Erre mindenki rábólintott, és elindultunk haza.

24. Rész.-

Itt lenne a rész !! ♥  Belejöttem az írásba ♥ Remélem tetszik.
Jó olvasást xoxo

*Austin szemszöge*

Holly hangja ébresztett. A szemem szinte azonnal kipattant, és néhány szaporább pislogás után már láttam is valamit. Holl mellettem ugrált az ágyon, és folyton azt hajtogatta, hogy "Jujj de jó lesz! Jujj de jó lesz!", és folyamatosan nevetett.
- Öhmm...Holl minden rendben? Csak kifestünk pár falat.- motyogtam elég furcsán nézve rám, végülis csak egy kis festegetés.
- Ááá olyan ünneprontó vagy.- biggyesztette le ajkát, majd nagyot huppanva leült az ágyra.
- Ha téged ez boldoggá tesz?!- tártam szét a karom, majd hirtelen felindulásból felálltam az ágyra, és ugrálni kezdtem, miközben azt hadartam, hogy "Jujj de jó lesz!". Holl a hasát fogva nevetett, de annyira, hogy alig bírt levegőt venni. Arra viszont nem számítottam, hogy Ben benyit a szobába. Összeráncolt szemöldökkel szemlélte, hogy mit is csinálok, majd őrült nevetésbe kezdett. Azt hittem, hogy nevetgélnek kicsit, és abba is hagyják. Tévedtem. Hisztérikus röhögésbe kezdte, és 5 percig abba sem hagyták. 
- Kár hogy nincs róla videónk.- törölgette a szemét Ben, mire eléggé szúrós pillantásokkal illettem. Holl egyetértően bólogatott, majd ő is megtörölte a szemét, felállt, és elment zuhanyozni.
- Haver. Ugye tudod, hogy kik*rt nagy mázlid van. - fordult felém Ben, miközben megveregette a vállam. Az ajtó felé néztem, ahol a barátnőm sétált ki nemrég, majd Benre néztem.
- Tudom.-válaszom egyszerű volt, mégis minden benne volt.
- Nagyszerű lány, és nagyon boldog veled. Látszik rajta.- mondta mosolyogva, majd egy pillanat alatt elkomorodott, és nagyot sóhajtva folytatta.- Bárcsak velem lenne még.- majd a szemembe nézett. Szemében óriási fájdalmat láttam. Igen. Mióta Sarah meghalt Ben őrülten magányos. Sarah volt Ben igaz szerelme. Nem túlzok, nagyon szerette őt. A kezét is megkérte, és már az esküvőjük időpontja is megvolt, csak a sors közbeszólt. Sarah balesetben halt meg, amit egy részeg sofőr okozott. Ben éjjel kapta a hívást, amiben egy rendőr közölte, hogy Sarah meghalt. Összetört. Teljesen. Azóta rá se nézett más nőre. Úgy érzi, hogy nem kell neki senki. Talán igaza van. Bár ez már 3 éve történt, ő még mindig nem tudott átlépni a történteken. 
- Nagyon szereted őt?- kérdezte, és ezzel ki is zökkentett gondolatmenetemből.
- Igen.-válaszoltam egyszerűen, mert nem tudtam mit kellene mondanom. Azt hiszem ez volt a helyes válasz. Ben elmosolyodott, majd felállt és távozni készült, de az ajtóban megtorpant, és visszanézett.
- Vigyázz rá!- nézett rám, majd kiment. Hátravetettem magam az ágyon és becsuktam a szemem. Semmi nem járt a fejemben, csak úgy feküdtem, és a semmibe meredtem. Egészen addig, amíg valaki rám nem ugrott. Természetesen Holly volt, aki sürgetett, hogy menjek már zuhanyozni, mert ő minél hamarabb festeni akar. Kénytelen voltam elslisszolni, mielőtt rám támadt volna. Így történt az, hogy mi már 9-kor az üzlet előtt álltunk, és azt hallgattuk, ahogyan Holl magyaráz nekünk egy színről.
- Szerintem nehéz napunk lesz.- suttogtam Bennek, aki eléggé fájdalmas arcot vágott. Hát így kezdünk neki a mai napnak.Két és fél óra mászkálás után sikerült megtalálni a megfelelő színt. A házunkhoz érve festős ruhába öltöztünk, ami egy laza pólót, és elnyűtt farmerből állt, és nekikezdünk a festésnek.

*Holly szemszöge*

Sikerült megtalálni azt a színt, amiről pár napja beszélek Austinnak, aki ugye egész végig nem figyelt. A megfelelő szín pedig a bézs volt. Szerinte barna, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy a kettő nem ugyanaz. Nem jártam sikerrel. Már lassan be is fejeztük, amikor Austin gyermekded énje előbukkant és összefestékezett. Ezt én sem hagyhattam, és össze vissza festegetve egymás arcát,haját és ruháját nevetgéltünk. Ben csak állt, és rajtunk nevetett, ezt viszont egyikünk sem hagyhatta, így rá is került egy elég nagy adag festék. Röhögve dőltünk hátra mindhárman, és a plafont néztük. Egyikünk sem szólalt meg. Szavak nélkül is tudtuk, hogy mennyire jól érezzük magunkat most itt.  Nagyon hálás vagyok Bennek, hogy mindenben segít. Nélküle nem biztos, hogy ma végeztünk volna. Fáradtan, és festékesen vonultunk Benhez, ahol viszont megszenvedtük a festéket, mivel az nagyon makacs volt, és nem jött le. Mivel engem ért a megtiszteltetés, hogy főzzek nekem kellett leghamarabb végezni a fürdéssel, így marad néhány folt rajtam. Vacsora után nem volt kedvem meccset nézni a fiúkkal, így arra döntöttem, hogy alszom egy jót, mivel rég nem aludtam ki magam úgy igazán. A szobánkban szöszmötöltem még kicsit, mikor úgy éreztem valaki figyel. Körülnéztem de senkit nem láttam. Furcsa érzésem volt. Olyan mint eddig még soha. A gyomrom görcsbe rándult, és nem hagyott alább. Nem tudtam mi történt velem, de úgy éreztem, hogy valaki igenis figyel. Mivel eléggé megijedtem inkább jobbnak láttam lemenni a fiukhoz akiknek fel sem tűnt hogy ott ülök mellettük. A hülye érzés alábbhagyott, és kezdem élvezni a meccset. Az utolsó emlékem, hogy egy gól után mindkét fiú felugrik, és őrült kiabálás után ugrálnak egy sort, majd elnyomott az álom.

23. Rész.-

Most igyekszem gyakrabban hozni részeket, mivel nyári szüneet :) Elképesztőek vagytok :) több mint 100 megtekintés egy nap alatt :) közelítünk a 2000 felé :) imádlak titeket *-*
Jó olvasását xoxo

*Austin szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt, nekem meg kiég a retinám. Oldalra fordultam, és akkor tűnt fel, hogy nincs mellettem senki, de az illatokból ítélve már várnak. Felkeltem, majd magamra húztam egy nadrágot, és leslisszoltam a lépcsőn. A konyhához érve hallottam, ahogy Holl dúdol valami dalocskát, így nem zavartam meg. Csendben hallgattam, majd mikor befejezte egy kis tapssal ajándékoztam meg. Meglepődve fordult meg, majd lazán meghajolt, és elnevette magát. A reggeli iszonyatosan jó volt,Holl legnagyobb örömére szinte az összeset felfaltam, így nem is maradt neki túl sok. Adtam egy puszit, majd felmentem zuhanyozni. Két óra múlva már az én lakásomban álltunk, és azt terveztük, hogy honnan kezdjük a pakolást.
- Szerintem én bepakolom a ruháidat, te addig rakd ezekbe a dobozokba a fontosabb cuccaid.- mondta Holl, majd eltűnt a lépcsőn. Tanácstalanul fordultam körbe, nem tudtam hol kezdjem. Végül megállapodtam a DVD-im pakolásával. Volt egy pár. Késő este lett, mire mindent bepakoltunk, és késznek nyilvánítottuk magunkat a költözéshez.
Kora reggel (oké, végülis reggel 7, de nekem az elég korán) segítettem bepakolni a költöztetőknek, majd mikor ezzel is végeztem, úgy döntöttem lassan mi is indulhatnánk. Felmentem a szobámba, ahol Holly aludt. Olyan békés volt az arca, és olyan gyönyörű. Figyeltem, ahogy apró mosolyra húzza a tökéletes ajkait, majd kipattan a szeme. Pislog párat, és álmoskás arccal, kicsit kócosan megölel.
- Jó reggelt.- mondtam, majd adtam egy gyors puszit a homlokára.
- Jó reggelt. - motyogta alig hallhatóan, majd kaptam egy puszit az arcomra. Felállt, nyújtózott párat, majd elvette a törölközőjét, és el is tűnt az ajtó mögött. Szerettem volna meglepni valami reggelivel, de mivel borzalmas szakács vagyok felhagytam ezen az ötletemen. Inkább megvártam, míg lezuhanyzik, majd ő összeüt valamit. Igazam volt, mert mire végeztem már az asztalon várt a reggelink. a lakomázás után motoros cuccba bújtunk, és átmentünk Hollhoz. Elbúcsúztunk a szüleitől (csoda hogy most otthon voltak), indultunk is. Nagyon jó volt ismét motorra ülni, mivel lassan két hete nem jártam vele,mivel autóval mentünk mindenfele. Holl végig előttem ment. Nem tudtam, hogy egy lány is lehet ügyes motoros. Nincs annál szebb, és jobb érzés, mikor abban találsz társat, amit a legjobban szeretsz. Történetes módon ez most a motorozás. Mindig erre vágytam, álmaim nője igenis motorozik, gyönyörű, és Holly Michelnek hívják. Már az első pillanattól tudtam, hogy kell nekem, hogy szükségem van rá. Álmodoztam róla (jó lehet hogy hülyén hangzik egy férfi szájából, de igen így volt) és az enyém lett. Engem választott. Kincset kaptam, amit nem fogok elveszíteni vigyázok rá. Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy épp egy benzikuton  álltunk, és Holl hozzám beszélt. 
- ...és ha akarod akkor lehet olyan színű. Bár nekem a bézs is tökre tetszik. 
- Igen persze olyan lesz amilyent szeretnél. - habogtam, mert fogalmam sem volt miről van szó.
- Tényleg. Szóval nem figyeltél. Nem baj ezt még úgyis átbeszéljük. De amúgy...- kezdett bele, de hirtelen elakadt. Kérdőn néztem rá, majd követtem a tekintetét, és megértem, hogy miért fagyott le. Az az utolsó senkiházi Fred volt ott, és épp felénk tartott a kur**jával az oldalán. 
- Jó napot. - köszönt, majd lesajnálóan nézett végig rajtunk. - Motoroztok. Micsoda izgalmas program. - mondta, de olyan cinizmus volt a hangjában, hogy még engem is sértett. Holl erőtlenül kapott a kezem után, én meg rá néztem. Olyan fajta félelem volt az arcán amit ritkán látok.
- Hát izgalmasabb, mint ku***t sétáltatni. - mondtam, majd éles sipákolást hallottam, amitől megfájdult a fülem. 
- Hogy képzeled?! - döbbent le Pamela, és felszegett állal folytatta.- Nem tudom melyikünk is az emlegetett. - és Hollyra nézett. Ezt már nem tűrhettem, és megszorítottam barátnőm kezét, akin mostmár inkább dühöt láttam, mint félelmet.
- Nem is tudom..- kezdte Holly, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. - kin is ment végig a fél város?- Na tessék. Ez elég nagy pofon volt mindkettőjüknek. Fred megköszörülte a torkát, majd Hollyra nézett.
- Elég lesz. Fejezzétek be mind a ketten. - majd Pamelára kapta tekintetét. - Hát akkor.- mondta, és felém fordult. - Viszlát. Találkozunk még.- mondta, majd Hollyn végignézve távozott.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Holl.
- Fogalmam sincs.- mondtam, majd úgy ítéltem meg, hogy ideje indulni. Legközelebb már csak a házunknál álltunk meg. Leállítottam a motoromat, majd leszálltam. Holl már benn volt, így utánamentem. Üres volt. Vizhangoztak  a lépéseim, majd a "nappalinkba" érve megtaláltam Hollt. Megöleltem ,majd együtt néztünk körbe mindent. Eldöntöttünk, hogy holnap vásárolunk festéket, és átfestjük a falakat. Ezután átmentünk Benhez, és eltettünk magunkat holnapra. Hosszú nap volt, és fárasztó az utazás miatt, és nem hagyott nyugodni az a tudat, hogy Fred folyton előbukkan valahonnan.

22. Rész.-

Ismét bocsánatkéréssel tartozom, hogy ennyit késtem, ígérem máskor sietek :/ Bocsi hogy rövid lett :(
Jó olvasást xoxo

*Holly szemszöge*

Az ágyon ülve játszottunk valami hülye játékot. Élveztem, mivel én álltam nyerésre. Emiatt Austin sértődött is volt, de tudtam, hogy nem tart sokáig. A műtét óta már eltelt két kerek hét. Már csak rossz emlékként gondolok vissza rá, de Austint sokkal jobban bántja a dolog. Azt hiszi, hogy ő nem vigyázott eléggé rám, és bűntudata van, pedig mondtam már neki, hogy ő erről nem tehet. A fejébe vette, hogy megkeresi őket. Azóta szinte mindenre odafigyel, és nélküle alig mehetek ki a házból. Kicsit túlságosan is félt engem, amit már valahogy abba kellene hagynia.
- Éhes vagyok! - nyafogta, és puszit is kaptam.
- Készítek valamit, addig folytasd a játékot. - mondtam mosolyogva, majd felálltam, és lementem a konyhába. Sajnálatos módon a hűtő kongott az ürességtől, így rá kellett vennem magam, hogy elsétáljak vásárolni. Visszamentem Austinhoz, aki még mindig játszott. Lehuppantam mellé, és közöltem a sajnálatos tényt.
- Akkor irány bevásárolni! - mondta, és abbahagyta a játékot. Előkotortam a kardigánom, és indulhattunk is. Mivel bevásárolni mentünk, ezért autóba ültünk, ami a nyári hőségben még tikkasztóbb volt. A bevásárlás mint mindig most sem ment zökkenőmentesen, csak mint más emberek valami fontosabb dolgon, mi azon kaptunk össze, hogy melyik rágógumi a jobb. Egyikünk sem nyert, mivel az utánunk álló hölgy kikelt magából, leszedett a polcról két csomag rágót, és behajította a kosarunkba. Naná, hogy a kasszánál kaptunk össze, így feltartottuk a sort, ami valljuk be elég hosszú lett, és visszanézve elég sok dühös szempár méregetett minket, és talán magukban már elküldtek melegebb éghajlatra...
Hazaérve elpakoltunk, és kezdetét vette a főzés.  Furcsa, hogy szinte másfél órát szenvedtem, hogy Austin tíz perc alatt felfalja. Ennyit erről. A délutánunk nagy része azzal telt el, hogy újból megtervezzük a költözést. Ismét segített összepakolni, és nekem újból nagyon fájt, hogy itt kell hagynom ezt az egészet. A sarokba néztem, ahol megláttam a gitáromat. Nagyon rég játszottam rajta így kedvem támadt dalolni egyet. Lefogtam az első akkordot Austin csillogó szemekkel ült le elém, és mosolyogva hallgatta Coldplay és Rihanna közös számát a Princess of China-t akusztikus változatát. Baromira jó volt újra énekelni, és ahogy az utolsó akkordot is lefogtam, Austin tapsa hangzott fel. Magához húzott, és egy "de ügyes voltál" csókkal jutalmazott. Ezután kopogást hallottam, és egy "Nyitva !" belépett Oliver és El. 
- Sziasztok! - mondtuk szinte egyszerre Austinnal. Ezen nevettünk egy sort, majd Oli, és El rátértek a lényegre.
- Hoztunk egy kis ajándékot nektek. - mondta mosolyogva El, és a táskájából előráncigált egy kis csomagot. - Tessék. - nyújtotta felénk. Megfogtam a csomagot, majd hosszas ölelés után El rámszólt hogy nyissam már ki. 
- Austin gyere már, had öleljelek meg. - mondta Oli elvékonyított hangon, amin jót nevettünk. Feltéptem a papírt, ami alatt egy könyv borítóját véltem felfedezni. A borítón viszont mi voltunk négyen. Fellapoztam majd mosolyogva néztem a képeket. Mi voltunk rajta. Néhány képen felröhögtem, másokon meg meghatódottan töröltem a szemem. Nagyon kedves ajándék volt. Mosolyogva öleltem magamhoz barátnőmet, aki viszonozta az ölelést. Megható pillanat.
- Remélem majd lakhatunk a vendégszobátokban. - mondta Oli, mi meg helyeslően bólogattunk. Sokáig beszélgettünk. Felidéztünk egy csomó emléket, majd azon kaptuk magunkat, hogy elmúlt éjfél. Elbúcsúztunk, majd Austinnal is úgy ítéltük meg, hogy jobb lesz aludni, mivel holnap nála pakolunk, utána pedig tényleg költözünk. Fájó és furcsa szó ez. Másoknak lehet hogy öröm. Nekem is az, de van benne valami fájó mardosó tudat, hogy valaminek vége van itt. De valaminek ez egy új kezdete. Ezekkel a gondolatokkal bújtam be Austin mellé, aki bizony hamar észreveszi rajtam, ha van valami gond, így volt ez most is.
- Érdekeljen, hogy mire gondolsz? - kérdezte aranyos mosollyal, majd összekulcsolta ujjainkat, és még mindig mosolyogva visszanézett rám.
- Furcsa kimondani, hogy költözöm. Kavarognak bennem az érzések. Örülök, de mégis félek. Itt biztonságba éreztem magam mindig, most meg itt kell hagynom. - mondtam, és körbenéztem a mostanra már eléggé üres szobámban.
- Holl. Tudom hogy furcsa, de hidd el, hogy az új házunkban is biztonságban érezheted magad, mert ott leszek veled, és megvédlek bármi is történjen.- mondta, majd adott a homlokomra egy puszit, eltávolodott, majd újra a szemembe nézett. - Szeretlek. - ahogy kimondta melegség öntött el. Semmit nem mondott, csak magához húzott, megcsókolt, majd folytatta. - Te vagy az első ember, aki hallotta ezt a szót tőlem. - mosolyogva hallgattam a szavait, és azt hittem, hogy a szívem ott ugrik ki a helyéről. De nem tette, így válaszolni is tudtam.
- Én is szeretlek. - megölelt, majd adott egy puszit a hajamba. Igen tudtam, hogy én hallottam tőle ezt először, és ez mindennél többet jelentett.

21. Rész.-

Hát sziasztok :) itt is lennék, és meghoztam az új részt :) Sajnálom, hogy megint ennyit késtem vele :/ (Ajánlott zene 8.)
Jó olvasást xoxo

Az utolsó napom itthon. Furcsa ezt csak így kimondani. Olyan titokzatos, és fájó. Nem tudom mi lesz ezután. Gondolatmenetemből Austin mosolya zökkentett ki.
- Mire gondolsz most? - tette fel vigyorogva a kérdést.
- Igazából arra, hogy mi lesz ezután. Hogy milyen lesz majd az életünk?
- Hidd el, hogy nagyon jó lesz. Én szeretlek, és hidd el, hogy melletted maradok bármi is történjen. - mélyen a szemembe nézve mondta ezeket, majd nem is várt tovább. Ajkait enyémekre tapasztva pecsételte meg az előbbi szavakat. Folytattuk volna tovább is, de valaki kopogott az ajtón.
- Nyitva! - kiáltottam ki, és ekkor be is nyitott El, és Oli. - Sziasztok. - köszöntem nekik mosolyogva.
- Helló - mondták szinte egyszerre.
- Miben sántikáltok? - kérdeztem őket, mivel eléggé gyanúsak voltak nekem. ekkor már mindenki mosolygott, így tudtam, hogy bizonyára Austin is benne van a dologban. El elővett a kendőt, majd elkötötte vele a szemem.- most mi ez? - kérdeztem nevetve.
- Meglepetés.- Mondta Oliver, majd levezettek a lépcsőn, és felültettek Austin mögé a motorra.Tettem a dolgom, ami abból állt, hogy átöleltem Austint, és hagytam magam a sebességnek. Viszonylag sokat utaztunk, mikor megállt a motor. Lesegítettek róla, majd felvezettek egy lépcsőn. Eléggé sokáig gyalogoltunk fel, majd nyílt egy ajtó. Lekerült szememről a kendő, majd elállt a lélegzetem. Egy elhagyatott raktárépületben voltunk, ami miattam full díszben állt, és legjobb barátaimat véltem felfedezni mindenhol. Hatalmas mosoly terült szét arcomon, mikor megláttam a feliratot " VISZLÁT HOLLY". Nagyon aranyos tőlük hogy gondoltak rám. Örömömben kiszaladt egy kis könnycsepp, ami végiggurult az arcomon, majd elnyelte őt a mélység.
- Hát ez volt a meglepetésed. - mondta Austin, majd átölelt. Mindenki mosolygott, én meg soha nem voltam ilyen boldog azt hiszem. Kedvenc zenéim következtek egymás után, és szinte mindenki engem búcsúztatott, padig csak elköltözöm. Előkerültek a piák is, amik rohamos iramban fogytak. Mindenkinek jó kedve volt, és egyre jobb lett a hangulat is. Már lassan sötétedni kezdett, de a buli csak most kezdődött el igazán. Furcsa érzésem támadt. Mintha figyelnének. Hatalmas gyomorideg tört rám, és nem hagyott nyugodni. Austint kerestem a tömegben, amikor egy talpig feketébe öltözött ember állt elém. Fején bukósisakkal. Elindultam másik irányba, de ott is állt egy. Majd oldalt is. Szívem őrült módon kalapált, és egy kis rést kerestem közöttük. De nem találtam. Az egyik tett egy lépést felém, majd hirtelen ötlettől fogva elég kényes helyen rúgtam meg őt. Erre a másik elővett egy pisztolyt. Megfagytam. Mit akarnak tőlem? A másodperc töredéke alatt mozdult bennem valami, és futni kezdtem. Elvegyültem a nagy tömegben. Mivel egyikőjük sem látott, így egy lövést adott le. Minden zaj elhalkult, és ekkor egy erős kéz szorította meg  karomat. Austin alakját véltem felfedezni, majd elkezdett maga után húzni. Őrült sebességgel szaladtunk le a lépcsőn, majd motorra ültünk. Négy ismeretlen Kawasakit láttam, így arra következtettem, hogy biztos az övék. Nem értettem semmit, Őrült sebességgel hajtottunk. Kis ideig úgy tűnt sikerült lerázni őket, de hamar utolértek, majd ismét lőttek ránk. Ide oda cikázva próbáltunk célozhatatlanná válni, ami egy ideig be is jött, míg egy erős ütést éreztem a jobb vállamban. Majd éles fájdalmat. Még később meleg folyadékot a hátamon. Vért. Eltaláltak. Kezem szinte megbénult a fájdalomtól. El is gyengült, így egy kézzel kellett tartanom magam. Egyik eközben mellék hajtott, és egyre erőszakosabban próbált lelökni minket az útról. Ezt Austin sem hagyta, így hatalmas csata alakult ki, amit mi nyertünk, mivel az idegen motoros nem tudta maga alatt tartani a gépet, így nagyon csúnyát esett, és ezzel az eséssel vitt még egyet. Kettő maradt. Ismét lövéseket adtak le, majd abbamaradt minden, és eltűntek a látókörünkből. Furcsa síkos anyagot éreztem az arcomon. Vért. Austint is eltalálták. Nemsokára mi is megálltunk. Ijedten nézett rám, majd megölelt. Zokogásban törtem ki, már a vállam fájdalmát sem éreztem. 
- Jézusom te vérzel! - mondta, majd jobban szemügyre vett. - Rengeteg vért veszítettél. Kórházba  kell mennünk. Visszaültünk a motorra, és tovább semmire sem emlékszem. 

*Austin szemszöge*

Az adrenalin szintem az egekben volt. Hamar elértünk a kórházig, de Holly már elvesztette az eszméletét. Az ölembe vettem, majd bevittem, és ordítani kezdtem. Csupa vér volt mindenem. Engem is eltaláltak, de az csak súrolt. Egy orvos rohant felém, majd kivette Hollyt a kezemből, és elrohant vele. Lerogytam a földre, és lenéztem magamon. Az ő vére. Nem akartam elhinni, hogy ez történhetett velünk,és én nem tudtam megvédeni. Egy nővér jött, majd bevittek egy terembe, ahol leültettek egy ágyra. Ellátták a karom, bekötötték, majd megmutatták, hogy hol várjak, míg Hollyt műtik.

20. Rész.-

Sziasztok :) Hát meghoztam a rész, és mostantól sajnos csak hétvégenként tudok hozni újat :)
De addig is jó olvasást :) xoxo

A reggeli napfény erős sugara arra késztette szemem, hogy az automatikusan kinyíljon, így megszívatva saját magát, mivel az erős fény pont a szemembe sütött. Megfordultam, és úgy gondoltam, hogy most már kinyithatom a szemem. Így is tettem. Austin még aludt, és órámra nézve ez érthető is volt, mivel még csak fél hét volt. Agyam hamar kapcsolt, és azt a parancsot adta, hogy reggelit készítsek. Kikászálódtam az ágyból, és a mára előkészített ruhákat vettem magamra. A hajamat lófarokba kötöttem, és kész is voltam. Leballagtam a lépcsőn, majd befordultam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, majd válogattam az alapanyagok közül, és végül a sonkás tojásrántotta mellett döntöttem, amit állítólag isteni finoman el tudok készíteni. A tojásokat jó alaposan összekevertem, majd bele a sonkát, és már sült is. Nagyon unatkoztam, így bekapcsoltam a rádiót, és épp az egyik kedvencem szólt. Táncolgattam kicsit, és közben szépen megterítettem az asztalt. Már majdnem minden kész volt, mikor Austint pillantottam meg. Lazán támasztotta magát a falnak, és engem nézett. Féloldalas mosolyából levettem, hogy mi járhat a fejében.
- Jó reggelt!- mondtam, majd odamosolyogtam neki. Lassan odasétáltam.
- Neked is jó reggelt szépség. - mondta, majd megölelt.- Hogy képzelte, hogy csak úgy ott hagy reggel? - kérdezte, de nekem nevetnem kellett ezen a mondaton. 
- Elnézést, de gondoltam, hogy éhes lesz, ha felébred. - mondtam, és közben orrára böktem. 
- El is találta.- mondta, és puszit nyomott a homlokomra.
- Szeretlek te bolond.- mondtam, majd közelebb húzódtam hozzá.
- Én is szeretlek gyönyörűm. - hallgattam válaszát, majd ajkait enyémekre tapasztotta. Nyelve gyengéden csúsztatta át számba, és lassan, nyugodtan csókolt. Ebben a csókban benne volt minden. A feltétel nélküli szeretet, a kötődés, és sok sok szenvedély. Sajnos levegő hiányában el kellett válnunk. Lassan megjelentek a többiek is, és így nekikezdhettünk a reggelinek. Büszke voltam magamra, mivel mindenkinek ízlett a főztöm. Mikor végeztünk, lassan mindenki elköszönt Bentől. Ahogy ennek is vége volt, jöhetett a közel kilenc órás út. Végre ismét motoron. A szél hasított, akárcsak mi, mivel már dél körül jártunk utunk felén. Mivel mind haláléhesek voltunk, megálltunk egy McDonalt's- ba. Mikor itt is végeztünk, tovább utaztunk, és viszonylag hamar hazaértünk. A házunk előtt megállva Austinhoz léptem. 
- Bejössz?- kérdeztem, majd hagytam, hogy összekulcsolja ujjainkat.
- Persze, mivel be kell jelentenünk a szüleidnek, hogy összeköltözünk. - mondta mosolyogva, és egy gyors csókot kaptam. Lassan besétáltunk. 
- Megjöttünk!- mondtam, ahogy beértünk. Furcsa volt itthon. 
- Szia kicsim.- jött ki a nappaliból anya, majd megölelt, és puszit is adott.
- Szia anya.- mondtam, neki, majd arrébb tekintettem, és apát is megtaláltam. - Szia apa. - mondtam neki is, majd kaptam tőle is egy ölelést.
- Jó estét Michel úr. - mondta Aaustin, és kezet ráztak.- Önnek is Mrs.Michel. 
- Neked is Austin. - mondta anya, majd bennebb mentünk. A nappaliban ültünk, és egymás utazásáról beszéltünk. Jókat nevettünk anyáék történeteik, mivel rengeteget szerencsétlenkedtek. A nagy beszélgetés után vacsora jött. Ismét nagyon jót ettem, és már arra is gondoltam, hogy jobb lesz fogyókúrát alkalmaznom, mert ha nem, annak nem lesz jó vége. Így elkalandozva nem is hallottam, hogy az asztalnál ülők mit is beszélnek.
- ...ugye Holly? - kérdezte Austin, és fogalmam sem volt, hogy miről van szó.
- Elnézést nem figyeltem.
- Arról meséltem a szüleidnek, hogy lenne egy bejelentésünk.
- Oh tényleg. - ráztam meg a fejem, és figyeltem a többiekre.
- És mi lenne az? - kérdezte apa.
- Hát arról lenne szó, hogy nagyon megszerettük Miamit, és úgy gondoltunk, hogy talán odaköltöznénk.- mondtam ,majd figyeltem a reakciókat. Apa helyeslően bólogatott, és anyáról már nem tudtam leolvasni semmit. 
- Van már kiszemelt ház?- kérdezte apa. 
- Persze, már találtunk. - válaszolta Austin, és rám nézett, majd az asztal alatt megfogta a kezem.
- Hát akkor áldásom rátok. - mondta apa, ami meglepett, de azért még örültem. Miután végeztünk a vacsorával felmentünk a szobámba. Ismét furcsa volt, mivel egy hét múlva már nem itt lesz a szobám, és nem ebben a házban fogok élni. Furcsa volt még kimondani is, hogy "elköltözöm" mivel ennek a szónak volt valami titokzatos jelentése. Ez a szó már azt jelentette, hogy attól a pillanattól kezdve már nem lesz apa és anya, akik mindig ott vannak ha kell, ahogy kiléptem innen, már saját magamnak kell megküzdenem mindenért. Onnantól kezdve már felnőtt nő ként kell viselkednem. Onnantól már nincs visszaút. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el Austin ölelő karjai között, és tudtam, hogy a további sok titkot, és kalandot rejtő életemben Ő is benne lesz, és segít engem...