Jó olvasást xoxo
Az utolsó napom itthon. Furcsa ezt csak így kimondani. Olyan titokzatos, és fájó. Nem tudom mi lesz ezután. Gondolatmenetemből Austin mosolya zökkentett ki.
- Mire gondolsz most? - tette fel vigyorogva a kérdést.
- Igazából arra, hogy mi lesz ezután. Hogy milyen lesz majd az életünk?
- Hidd el, hogy nagyon jó lesz. Én szeretlek, és hidd el, hogy melletted maradok bármi is történjen. - mélyen a szemembe nézve mondta ezeket, majd nem is várt tovább. Ajkait enyémekre tapasztva pecsételte meg az előbbi szavakat. Folytattuk volna tovább is, de valaki kopogott az ajtón.
- Nyitva! - kiáltottam ki, és ekkor be is nyitott El, és Oli. - Sziasztok. - köszöntem nekik mosolyogva.
- Helló - mondták szinte egyszerre.
- Miben sántikáltok? - kérdeztem őket, mivel eléggé gyanúsak voltak nekem. ekkor már mindenki mosolygott, így tudtam, hogy bizonyára Austin is benne van a dologban. El elővett a kendőt, majd elkötötte vele a szemem.- most mi ez? - kérdeztem nevetve.
- Meglepetés.- Mondta Oliver, majd levezettek a lépcsőn, és felültettek Austin mögé a motorra.Tettem a dolgom, ami abból állt, hogy átöleltem Austint, és hagytam magam a sebességnek. Viszonylag sokat utaztunk, mikor megállt a motor. Lesegítettek róla, majd felvezettek egy lépcsőn. Eléggé sokáig gyalogoltunk fel, majd nyílt egy ajtó. Lekerült szememről a kendő, majd elállt a lélegzetem. Egy elhagyatott raktárépületben voltunk, ami miattam full díszben állt, és legjobb barátaimat véltem felfedezni mindenhol. Hatalmas mosoly terült szét arcomon, mikor megláttam a feliratot " VISZLÁT HOLLY". Nagyon aranyos tőlük hogy gondoltak rám. Örömömben kiszaladt egy kis könnycsepp, ami végiggurult az arcomon, majd elnyelte őt a mélység.
- Hát ez volt a meglepetésed. - mondta Austin, majd átölelt. Mindenki mosolygott, én meg soha nem voltam ilyen boldog azt hiszem. Kedvenc zenéim következtek egymás után, és szinte mindenki engem búcsúztatott, padig csak elköltözöm. Előkerültek a piák is, amik rohamos iramban fogytak. Mindenkinek jó kedve volt, és egyre jobb lett a hangulat is. Már lassan sötétedni kezdett, de a buli csak most kezdődött el igazán. Furcsa érzésem támadt. Mintha figyelnének. Hatalmas gyomorideg tört rám, és nem hagyott nyugodni. Austint kerestem a tömegben, amikor egy talpig feketébe öltözött ember állt elém. Fején bukósisakkal. Elindultam másik irányba, de ott is állt egy. Majd oldalt is. Szívem őrült módon kalapált, és egy kis rést kerestem közöttük. De nem találtam. Az egyik tett egy lépést felém, majd hirtelen ötlettől fogva elég kényes helyen rúgtam meg őt. Erre a másik elővett egy pisztolyt. Megfagytam. Mit akarnak tőlem? A másodperc töredéke alatt mozdult bennem valami, és futni kezdtem. Elvegyültem a nagy tömegben. Mivel egyikőjük sem látott, így egy lövést adott le. Minden zaj elhalkult, és ekkor egy erős kéz szorította meg karomat. Austin alakját véltem felfedezni, majd elkezdett maga után húzni. Őrült sebességgel szaladtunk le a lépcsőn, majd motorra ültünk. Négy ismeretlen Kawasakit láttam, így arra következtettem, hogy biztos az övék. Nem értettem semmit, Őrült sebességgel hajtottunk. Kis ideig úgy tűnt sikerült lerázni őket, de hamar utolértek, majd ismét lőttek ránk. Ide oda cikázva próbáltunk célozhatatlanná válni, ami egy ideig be is jött, míg egy erős ütést éreztem a jobb vállamban. Majd éles fájdalmat. Még később meleg folyadékot a hátamon. Vért. Eltaláltak. Kezem szinte megbénult a fájdalomtól. El is gyengült, így egy kézzel kellett tartanom magam. Egyik eközben mellék hajtott, és egyre erőszakosabban próbált lelökni minket az útról. Ezt Austin sem hagyta, így hatalmas csata alakult ki, amit mi nyertünk, mivel az idegen motoros nem tudta maga alatt tartani a gépet, így nagyon csúnyát esett, és ezzel az eséssel vitt még egyet. Kettő maradt. Ismét lövéseket adtak le, majd abbamaradt minden, és eltűntek a látókörünkből. Furcsa síkos anyagot éreztem az arcomon. Vért. Austint is eltalálták. Nemsokára mi is megálltunk. Ijedten nézett rám, majd megölelt. Zokogásban törtem ki, már a vállam fájdalmát sem éreztem.
- Jézusom te vérzel! - mondta, majd jobban szemügyre vett. - Rengeteg vért veszítettél. Kórházba kell mennünk. Visszaültünk a motorra, és tovább semmire sem emlékszem.
*Austin szemszöge*
Az adrenalin szintem az egekben volt. Hamar elértünk a kórházig, de Holly már elvesztette az eszméletét. Az ölembe vettem, majd bevittem, és ordítani kezdtem. Csupa vér volt mindenem. Engem is eltaláltak, de az csak súrolt. Egy orvos rohant felém, majd kivette Hollyt a kezemből, és elrohant vele. Lerogytam a földre, és lenéztem magamon. Az ő vére. Nem akartam elhinni, hogy ez történhetett velünk,és én nem tudtam megvédeni. Egy nővér jött, majd bevittek egy terembe, ahol leültettek egy ágyra. Ellátták a karom, bekötötték, majd megmutatták, hogy hol várjak, míg Hollyt műtik.
