De a téli szünetben rengeteg résszel foglak megörvendeztetni :)
Jó olvasást :) elég rövid lett :/
Reggel kómásan, és gyűrötten keltem fel, Austin még aludt. Figyeltem kicsit, majd közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam kedvesen, mert tudtam hogy imádja:
- Jó reggelt Kicsim. - Erre már ő is megmoccant,becsukott szemmel felém fordult, és mosolyából láttam, hogy igenis ébren van. Megölelt, majd kinyitotta a szemeit. Megcsókolt, majd csiklandozni kezdett. Nevetésem töltötte be az egész szobát. Mikor már megelégelte ez, egyszerű mozdulattal a hátára kapott, majd hatalmas csatakiáltással kirúgta az ajtót, és lerohant velem a lépcsőn. Meglepetésünkre senki nem volt a házban. Furcsa volt, de azért örültünk is neki. Végre egy kicsit kettesben lehettünk. Reggelit készítettem.
- Kicsim! - szólított meg, majd lenyelte azt a falatot ami épp a szájában volt. - van egy meglepetésem,- mondta, majd csak mosolygott.
- Mi az? - kérdeztem, de csalódnom kellett, mivel csak megrázta a fejét.
- Majd megtudod.- mondta, és elment zuhanyozni. Mivel holnap indulunk haza, gondoltam, hogy felmegyek, és összepakolok. Nem számítottam arra, hogy ekkora rumli van a szobánkban. Mikor már 10 perc keresgélés után megkaptam a két bőröndöt Austin lépett be a szobába.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva.
- Pakolni próbálok. - mondtam, majd összeszedtem még pár ruhát.- Nem szeretnéd elmondani, hogy mi a meglepetésem?
- Nem. - jelentette ki egyszerűen, majd továbbsétált, és pólót vett magára. - Csak annyit mondok, hogy ma este fontos helyre megyünk.
- Hova? - kérdeztem furán.
- Egyik unokatestvérem eljegyzésére.- mondta, majd kifelé sétált a szobából, de az ajtónál megtoldotta. - legyél csinos, szeretlek.
- Én is szeretlek. - Mondtam, majd pakoltam tovább. Körülbelül másfél óra kellett, amíg mindent össze tudtam szedni. A ma esti csinos ruhákat az ágyra tettem, és lementem a nappaliba. Austin egy filmet néztem, és ahogy észrevettem valami akciófilm. Visszamentem a szobánkba, és zenét hallgattam, de elaludtam.
*Austin szemszöge*
Belealudtam a filmembe, és mikor felébredtem azt sem tudtam, hány óra. A konyhába mentem, mivel nagyon éhes voltam. Csináltam magamnak egy szendvicset, és Holly keresésére indultam. Furcsa volt, hogy nem hallom sehol, hogy énekel, vagy ilyesmi. Szinte minden szobába benéztem már és kicsit meg is ilyedtem, mivel eszembe jutott Fred levele. Rémülten rohantam be az utolsó szobába, de ott sem volt. Elővettem a telefonom, és remegve tárcsáztam őt. Meglepetésemre ott csengett mellettem. Kétségbeesetten mentem ki a házból, és más ötlet hiján elindultam a tengerpartra. Tudtam, hogy Holly imád ott sétálni, de akármennyire is reménykedtem itt sem találtam. Leültem a homokba, és gondolkodtam. Kezeim és egész testem remegett a félelemtől. Majd megszólalt a telefonom....
